34. fejezet

Nem engedhetlek el

 Miután Harry kiviharzott a szobábólé elővettem az előbbi anyagot és még többet szippantottam belőle. Úgy éreztem már semmi nem lesz olyan mint régen. Harry megvásárolt, itt vagyok egy idegen helyen és még csak segítséget sem tudok kérni senkitől, mert nem ismerek itt senkit. Ez kész rémálom. Éreztem, ahogyan az anyag egyre jobban elhomályosítja az elmémet és ezáltal hirtelen düh lett úrrá rajtam, majd rögtön utána szomorúság és végül boldogság, majd megint kezdődött előlről. Nagy nehezen kitámolyogtam a szobából és Harry keresésére indultam. Nem tudom miért, de muszáj volt őt látnom. Egy örökké valóság után leértem a nappaliba, ahol Harry a kanapén ült fejét a kezére támasztva. Egy ideig csendesen néztem, de aztán úrrá lett rajtam a boldogság és amennyire tudtam beszökdécseltem a szobába. Harry meglepetten nézett föl, majd miikor meglátta hatalmas vigyoromat értetlenkedve mért végig, amit nem is csodálok, hisz néhány perce még ordítoztunk egymással. Hirtelen fölnevettem és beleültem az ölébe.
- Kate, minden rendben? - kérdezte aggódva. Válaszolni akartam, de mikor kinyitottam a számat nem jött ki rajta más csak kuncogás. Erre Harry megint fölvonta a szemöldökét. Láttam rajta, hogy kezdi kapisgálni mi is történhetett. - Te be vagy drogozva? hogyan? - kérdezte cxsendesen, amjd mikor nem válaszoltam erősen megrázott - Válaszolj - erre megint fölkuncogtam és hozzá dörzsöltem magamat. harry halkan felnyögött, de mikor elkezdtem puszilgatni a nyakát, eltolt. Sértődötten néztem rá, mire halkan felnevetett. - ha most megtörténne akkor egészen biztosan meggyűlőlnél, ha kitisztulsz. - egy ideig csendben ültünk, majd mikor lkezdtem simogatni hirtelen felpattant, így én a földön landoltam. Bűnbánóan nézett rám. - Ne haragudj - segített föl, amjd huncutul rám kacsintott - Azt hiszem ideje egy jót aludnod. Ha fölkelsz majd beszélünk - intett a lépcső felé, de mivel még mindig üveges tekintettel néztem rá, ezértr sóhajtott egy nagyot, emgfogta a kezemet és felhúzott egyenesen a szobájába. Mikor átléptük a küszöböt megint rám tört a kuncogás. Harry vett egy mély levegőt megígazította az ágyneműt és várakozásteljesen nézett rám, de mikor nem mozdultam odalépett mellém és lehúzott az ágyra. Levetkőztetett fehérneműre és gyengéden betakargatott. Már az álom kapujában jártam mikor még meghallottam Harry halk hangját.
- Nem engedhetlek el most, hogy megtaláltalak.

Mikor kinyitottam a szememet kellett egy kis idő, mire be tudtam azonosítani hol is vagyok. Még mindig nagyon szokatlan nekem, hoyg nem abban a lebújban alszom. Hirelen a szemembe sütött a nap, mire autómatikusan felemeltem a kezemet, hogy eltakarjam, de ekkor hirefteln felültem az ágyban. Kint a nap már lefele ment, ezért arra tippeltem, hogy késő délután lehet. Az éjjeliszekrényre kaptam a tekintetemet. Délután fél hat van. Mit csinálok ilyenkor még az ágyban? Egyszer csak beugrott, hoyg mi történt alig pár órával ezelőtt. Érezte, hogy a fejem kezd egy más szín árnyalatot ölteni. Ez most komolyan megtörtént? El sem hiszem, hogy képes voltam rámászni Harryre, azt pedig főképp nem, hogy Harry állított le. Mindig is azt hittem arra vár mikor kezdeményezek, de ezek szerint nem. Bele se merek gondolni mi történt volna, ha Harry nincsen eszénél. Tekintetem levándorolt a fehérneműmre mire még jobban elszégyelltem magamat. Soha nem gondoltam volna, hoyg Harry így fog látni, nem akartam, hogy így lásson. Nagyon szégyenlem a történteket. Bele se merek gondolni, mit gondolhat most rólam. Biztosan azt hiszi, hogy könnyűvérű vagyok, ami nem is lenne csoda, ha belegondolok, hogy kurvaként dolgozom.
Összezsedtem magamat és felálltam az ágyról. Minden porcikám tiltakozott ellene, de most nem érdekelt. Látni akrtagm Harryt, tudni akartam mit gondol most rólam. Összeszedtem a bátorságokmat, már ha van nekem olyanom, és elindultam lefele. MIvel a konyhából edénycsörömpölést hallottam egyenesen odavettem az itányt. Harry halkan dudorászott miközben valamit kavargatott. Hangtalanul léptem be a konyhába, de hirtelen megtorpantam. Harry mintha megérezte, hogy nincs egyedül és egy hirtelen mozdulattal felém fordult.Amint meglátott szélesen elmosolyodott.
- Éhes vagy?
- Nagyon - mosolyodtam el megkönnyebbülve. Azt hittem ennél rosszabb lesz a viszont látás. Úgy látszik Harry tudta nem szívesen beszélnék arról a kínos jelenetről. Még mindig nem tudom elhinni, hoyg az én voltam. Eddig a drog még sosem késztetett ilyenekre. Most mégis Harryvel akartam lenni. - Mit eszünk? - kérdeztem, így legalább el tudtam terelni zavaró gondoltaimat. nem akartam Harryre vágyni, de attól tartottam ez mégis be fog következni, ha már nem következett be.
- Bolonyait csináltam - még a nyál is összefutott a számba. Olyan éhes voltam, meg tudtam volna enni egy egész fazékkal, na jó annyival azért nem. - Szereted? - kérdezte mikor nem válaszoltam csak néztem rá.
- Mi az hogy. Imádom, de ezt te is tudod igaz? - kérdeztem nevetve, mire Harry is hangosan felnevetett. Kiszedett két tányér bolonyait és letette az asztalra. Leültem és rögtön mohón nekiláttam az evésnek. Harry is leült, de nem kezdett el enni csak engem nézett és mosolygott.
- Te nem eszel? - emeltem föl a fejemet mikor már a tányéromról elfogyott a fele étel. Harry lenézett a tányérjára mintha csak most vette volna észre, hoyg nem eszik, de aztán ismét rám nézett és elmosolyodott.
- Dehogynem

33. fejezet

Drága Olvasóim! Ne haragudjatok, hogy múlt héten nem hoztam részt, de nyaralni voltam és sehol nem volt számítógép a telefonomon pedig nincsen internet! Remélem nem haragszotok nagyon.
Viszont megérkezett a következő rész és csak remélni merem, hogy tetszeni fog :)
Milio puszi minden kedves olvasómnak!
Ui: Kiss Kata nem felejtettelek el, de tényleg nem volt időm megírni azt a kis történetet! Ha még nem késő akkor most van egy kis időm és akkor megírnám, de csak akkor ha még mindig szeretnéd! Várom a visszajelzésedet :)
Ui2: Ne haragudjatok, hogy ilyen rövid lett!
Puszi! :)

Botrány kezdete

- Nem mehetsz el és erről nem nyitok vitát - ezzel hátat fordított és nagy csattanással bevágta maga mögött az ajtót. Éreztem, ahogyan egy könnycsepp gördül ki a szememből. Pedig azt hittem, Harrynek mégis fontos vagyok, hisz olyan gyengéden és megértően viselkedett tegnap este. Nem is értem, hogyan hihettem abban, hogy nem akar nekem fájdalma okozni, pedig csak azt tud. Sosem érdekelte, hogy én mit akarok, a lényeg, hogy neki meglegyen az akarata. Mikor még együtt voltunk ezt nem láttam, de most már pontosan tudom, hogy egész végig csak kihasznált. Az a Harry akit én akkor ismertem az nem létezik, ez az igazi Harry. Legszívesebben most elmenem volna Benitohoz, hogy adjon egy nagy adag cuccot, de itt sajnos nem volt rá lehetőségem. Hoztam magammal, de nem elég hosszú távra, ezért elhatároztam, hogy takarékoskodni fogok. Remélem Harry meggondolja magát és minél előbb hazaküld. Nem akarom ezt csinálni. Undorodom Londontól, Isobeltől, ettől a szobától és legfőképpen Harrytől. Nem akarom, hogy az után a nő után hozzám érjen. Ha csak rá gondolok kiráz a hideg.
Nagy nehezen felkeltem és lesétáltam a konyhába, közben pedig azon imádkoztam, nehogy összefussak Harryvel. Szerencsére hallottam, ahogyan a nappaliban szól a tévé, így szinte biztos voltam benne, hogy nem futunk össze. Legalábbis nagyon reméltem. Gyorsan töltöttem magamnak egy pohár vizet és épp vissza akartam osonni a szobába, mikor bemondták a tévében, hogy: Harry Stylest, tegnap egy titokzatos lánnyal látták, akin igencsak látszott, hogy rajong a mi kis énekesünkért. Vajon ki lehet az a lány? Harry Styles végre valahára megállapodott vagy mindössze csak egy futó kaland? Vajon mit szól mindehhez Isobel? Nemsokára élőben válaszol nekünk addig is maradjanak velünk. Észre sem vettem, hogy miközben a műsorvezető beszámolóját hallgattam odamentem a nappali bejáratához és megbabonázva bámultam a tévére. Harry észrevett és közömbösen intett, hogy üljek le oda mellé. Vonakodva, de engedelmeskedtem. Leültem a lehető legtávolabbi helyre, mire Harry gúnyosan felvonta a szemöldökét, de nem szólt egy szót sem.
- És itt is vagyunk ismét, de ezúttal már Isobel társaságában - legszívesebben átmásztam volna a képernyőn és kikapartam volna annak a viperának a szemét. Idegesen néztem, ahogyan végig sétál a szőnyegen, majd kényelembe helyezi magát. Legszívesebben ott a helyszínen megfojtottam volna. Mikor már először hallottam a nevét akkor tudtam, hogy lesz valami vele kapcsolatban. Rossz előérzetem volt és lám nem is hiába.
- Szóval Isobel, meséld el nekünk, hogyan szakítottatok Harryvel, hisz már mindenki tudja elég szoros kapcsolatban voltatok - visszafojtott lélegzettel vártam a válaszát és közben Harryre sandítottam mit szól vajon ehhez. Miféle szoros kapcsolatban? Csak én nem értem ezt a zagyvaságot? nagyon remélem, hogy hamarosan megtudom mi folyik itt valójában.
- Igazság szerint nem szakítottunk Harryvel. Még mindig együtt vagyunk és továbbra is szeretnék a menyasszonya lenni - megsemmisülve ültem a kanapén. Mi van? Isobel Harry menyasszonya? Hirtelen a szívembe éles fájdalom nyilallt. Miért nem mondta el Harry? Éreztem, hogy a szemembe könnyek gyűlnek, ezért sűrűn kezdtem el pislogni, hogy még véletlenül se csorduljon ki. - Az a lány egy kis szórakozás volt mielőtt végleg megállapodna, amit én nem sajnálok tőle, hisz mindenki tudja milyen nőfaló volt. Egy utolsó félrelépés még nem a világ - eddig bírtam tovább felpattantam és felrohantam az emeletre.
- Kate - kiáltotta utánam Harry, de nem foglalkoztam vele. Előhalásztam a kis bőröndömet és a drog után kezdtem el kutatni. Mikor végre megtaláltam egy mélyet szippantottam belőle a többit pedig visszatettem. Máris kezdtem érezni a kábító hatását, lebegtem a föld fölött, könnyűnek és gondtalannak éreztem magamat. El akartam felejteni mindent. Azt, hogy újra láttam Harryt, hogy menyasszonya van és legfőképpen azt, hogy engem csak kihasználás képen hozott magával. Bús gondolataimból a kopogtatás szakított ki. Nem válaszoltam, de az illető ég így is vette a bátorságot és benyitott. Szótlanul néztem, ahogyan besétál és a tekintetével követi minden mozdulatomat. Mérgesen néztem rá. A drogtól megjött  bátorságom.
- Haza akarok menni - erre a kijelentésemre már Harry tekintete is elsötétült. Nagy nehezen felálltam, bár nagyon szédültem, de most nem foglalkoztam vele.
- Ezt már megbeszéltük - mondta Harry összeszorított fogakkal.
- Nem beszéltük meg - sikítottam. - Te kijelentetted és nekem nem hagytál más választást. Nem vagyok a tulajdonod. Amellett elfelejtetted elmondani, hogy menyasszonyod van. - keltem ki magamból. Éreztem, ahogyan az adrenalin végig száguld az egész testemen. Harry furcsállva nézett rám. - hagyj hazamenni - ismételtem magamat.
- Nem - üvöltötte Harry torka szakadtából, amitől összerezzentem. Harry elégedetten végig mért, majd elhagyta a szobát. Az ajtót nagy csattanással vágta be, úgy látszik ez már a szokásává vállt.

32. fejezet

Drága Olvasóim! Ne haragudjatok, hogy mostanában nem volt rész, de sem időm, sem energiám nem maradt írni. Majdnem minden nap dolgozom, így elég sok időm elmegy most is éppen munkából jöttem :) Azért remélem maradt még olyan aki olvassa a blogot és azt is nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a rész is :)

Isabel

Arra ébredtem föl, hogy egy ajtót nagy csattanással bevágnak. Fáradtan nyitottam ki a szememet. Először azt sem tudtam, hol vagyok, de aztán szépen lassan visszatértek az emlékeim. Harry szobájában vagyok. Pillantásomat rögtön az ágy másik végébe vezettem, de az üresen állt, most már legalább tudom, ki csapta be az ajtót.

Erőt veszek magamon és felkelek az ágyból. Elsétálok az ajtóig, és résnyire kinyitom, de ekkor egy rideg női hang üti meg a fülemet.

- Mit képzelsz te magadról? Idehozol egy ringyót és mutogatod a firkásznak? – szavai hallatán az egész testem ledermedt. Nyilvánvaló volt, hogy kit értett ringyó alatt. Vártam, hogy Harry tiltakozzon, de nem tette.

- Nyugodj meg Isabel – Isabel? Ő lenne az a lány, akivel Harry együtt van? Éreztem, hogy a fejem kezd más színárnyalatot venni. Vissza akartam vonulni a szobába, de ekkor megint felcsendült az a rideg hang.

- Dugd meg néhányszor, de ne mutogasd az egész világnak. Különben is…

- Pontosan ezt fogom tenni. Szóval nem kell aggódnod. Ha megunom te jössz – majd a fülemet furcsán cuppogós hang ütötte meg. Éreztem, hogy az arcomat végig szántják a könnyek, de nem foglalkoztam vele. Tényleg ennyit érek Harrynek. A nappaliból felszűrődő hangok kétséget sem hagytak a felől, hogy éppen mit csinálnak. Harry nyilván nála kárpótolja azt, amit tőlem nem kapott meg múlt éjjel. Nem is fog, kaptam fel dacosan a fejemet, majd visszaszaladtam a szobába. Most vettem csak észre, hogy amíg mi elvoltunk tegnap kipakolták a cuccaimat. Gyorsan elő kotortam a bőröndöt és beledobáltam a cuccaimat.

Éppen végeztem, mikor arra lettem figyelmes, hogy csapódik a bejárati ajtó és felbőg kint egy autó. Gyorsan eldugtam a bőröndöt az ágy alatt és lefeküdtem. Így talált rám Harry. Mosolyogva lépett be, de amint meglátta könnyáztatta arcomat és dühös tekintetemet elkomorult.

- Kate, mi a baj? – nem válaszoltam csak elfordítottam a fejemet. Nem akartam látni, mivel tudtam minden kedves gesztusa csak hazugság. Mindent csak azért tesz, hogy az ágyába fektessen és nem másért. Elég világosan megmondta a kis barátnőjének. Hát ezért nem akart válaszolni a kérdésemre.

- Nem találod ki? – vágtam hozzá a szavakat flegmán. Szavaimat kínos csend követte. Egy idő után nem bírtam már tovább és felé fordultam. Először zavartan nézett, majd egyre dühösebb tekintettel méregetett.

- Mi a fene bajod van? – nagy léptekkel megindult az ágy felé és letelepedett rá. Olyan messzire húzódtam amennyire, csak tudtam, de Harry elkapta a csuklómat és visszarántott maga mellé, így közvetlenül mellette voltam. Kényelmetlenül mocorogtam, mire összevonta a szemöldökét. – Mit tettem? –erre a kérdésre ismét elkezdtek hullani a könnyeim. Még van képe megkérdezni, miközben nem is olyan rég egy csajjal kufircolt? – Kate, mi a baj? – hangja most aggódással volt tele. Lehajtottam a fejemet, de erőszakkal felemelte és mélyen belenézett a szemembe.

- Haza akarok menni – mondtam végül, hogy megtörjem a csendet és, hogy túlessek végre ezen. Csak remélni mertem, hogy Harry nem gördít akadályokat az utamba, de amint Harryre néztem, rögtön tudtam, hogy ez csak hiú ábránd volt.

- Mi az, hogy el akarsz menni? Elfelejtetted, hogy megvettelek, és még nem kaptam meg a jussomat? Elég sok pénzt kiperkáltam és eszemben sincs a nélkül elengednem téged, hogy szolgáltatást nyújtanál – minden egyes szava után egyre jobban elsápadok. Ezt nem gondolhatja komolyan. Ennyire fontos neki, hogy lefeküdjek vele? De miért?

- Rendben – emeltem fel dacosan a fejemet – Akkor dugj meg párszor, de ne mutogass az egész világnak – idéztem fel Isabel kemény és rideg szavait. Harry dermedten bámul rám. Azt hiszem most először sikerül őt megdöbbentenem. Egy ideig csendben vizsgálgatta az arcomat, majd felpattant és fel-alá kezdett járkálni. Mikor ezt megunta megtorpant és egész testével felém fordult.

- Mindent hallottál? – kérdezte végül, de olyan csendesen, hogy alig hallottam. Elfordítottam a tekintetemet és úgy válaszoltam.

- Többet, is mint kellett volna. – mondtam végül elutasítóan, de még véletlenül sem néztem volna Harryre, pedig éreztem, ahogyan a tekintetével szinte lyukat éget a hátamba. – Haza szeretnék menni – nyögtem ki ismételten.