29. fejezet

Indulás Londonba

Ezután minden olyan gyorsan történt. Harry közölte velem, hogy ma már ott kell aludnom a házában, mert holnap nagyon korán indulunk, és ide közelebb van a reptér. Mire észbe kaptam már elő is állította a kocsit és a házam felé tartottunk. Fél órán belül meg is érkeztünk, Harry kiugrott a volán mögül és engem is kisegített. Úgy izgult, mint egy tíz éves gyerek karácsonykor. Öröm volt nézni, még akkor is, ha megvetettem azt a módszert, amivel ezt az örömöt váltottam ki. Sóhajtottam egy nagyot és kelletlenül Harry után indultam a házba.

Nagyon izgulok az este miatt. Mi van, ha Harry már ma este le akar velem feküdni? Attól tartok én még nem vagyok erre képes. Túl korai. Nekem még egy kicsit több idő kell, míg hozzászokom ehhez az új helyzethez és csak reménykedni tudok, hogy Harry megérti ezt. Elvégre nem mindennapi helyzet a miénk. Mire az ajtóhoz értem, Harry már türelmetlenül toporgott és megrovó pillantással méregetett, amiért ilyen sokáig tartott beérnem őt. Legszívesebben felvilágosítottam volna, hogy nem mindenki olyan izgatott, mint ő, de az ösztöneim azt súgták maradjak csöndben. Éppen ezért nem szóltam semmit csak elővettem a kulcsomat és kinyitottam az ajtót, de mielőtt beléphettem volna Harry arrébb tolt és bement. Felhúzott szemöldökkel néztem utána. Úgy mozgott a lakásban, mintha az övé lenne. Vettem egy mély lélegzetet, hogy valamennyire megnyugodjak, de nem sikerült. Idegesített Harry irányításmániája. Ha már most alig bírom elviselni, mi lesz még Londonban?

- Mire vársz még ott az ajtóban? Pakoljál – tört be Harry morcos hangja a tudatomba. Vettem még egy mély lélegzet és beléptem a lakásba. Harryt figyelemre se méltattam csak elővettem a bőröndömet és elkezdtem pakolni. Harry, amit úgy gondolt, hogy szükségem lehet rá összeszedett a lakásban, így viszonylag hamar végeztünk. Viszont amikor rákérdezett a telefonra úgy csináltam, mint aki nem is hallja a kérdést, pedig többször is megismételte. Mikor már negyedszerre tette fel, feladta és nem szólalt meg többet. Egy órán belül mindent összepakoltunk és már indultunk is vissza Harry házába. A visszafelé vezető út feszült csendben telt. Mikor már nem messze voltunk a háztól elég bátorságot gyűjtöttem, hogy felhozzam azt a témát, ami most a legjobban foglalkoztatott.

- Harry – hangom remegett, ami miatt rögtön magamra vontam a figyelmét. Leparkolt a ház előtt és csak utána nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Igen?

- Ugye ma még nem kell teljesítenem a megállapodás rám eső részét? – amint kimondtam máris megbántam, mert Harry úgy nézett rám mintha nem is erről a bolygóról jöttem volna. zavartan lesütöttem a szememet és vártam, hogy Harry hogyan reagál a kérdésemre.

- Kate nem vagyok szörnyeteg, még ha te annak is hiszel – erre a mondatra felkaptam a fejemet és Harry szikrázó tekintetébe néztem – tisztában vagyok, vele milyen nehéz lehet neked. Nem foglak megerőszakolni – ezzel kipattant a kocsiból és a csomagtartóhoz ment, hogy kiszedje a cuccaimat. Zavartan követtem, de mikor megpróbáltam neki segíteni csak egy lesújtó pillantást kaptam, így inkább csak csendben álltam mellette.

- Menj előre – vakkantott Harry, de amint meglátta zavarodott tekintetemet egy kicsit megenyhülve folytatta. – Menj fel az emeletre és jobb oldalon a harmadik ajtó a tiéd. Szemben az enyémmel – szó nélkül bólintottam és megindultam a ház felé. Elég lett volna annyit mondania, hogy szemben az övével, mert a múltkoriak után tisztán emlékszem, hogy merre van a szobája. Mikor kinyitottam az ajtót mosolyogva néztem körül.  Ez a szoba nagyobb, mint az én egész lakásom. Úgy nézett ki mintha már csak egy lakóra várna. Virágmintás ágynemű és függöny volt. Vajszínű kanapé és egy plazma tévé. Nem is tudom mikor volt részem ilyen luxusban.

- Tetszik a szobád? – hallom meg közvetlenül Harry hangját a hátam mögül. ijedten ugrok egyet, majd mosolyogva bólintok.

- Gyönyörű – Harry elégedetten bólintott, majd eltette a cuccaimat és rám nézett.

- Ne szokj hozzá, mert Londonban velem kell megosztanod a szobád és az ágyad – ezzel a mondattal már kint is volt a szobából. Miért kellett így elrontania a kedvem? Tisztában voltam vele, hogy miért megyek vele és nem kell mindig az orrom alá dörgölnie. Megvontam a vállam, elővettem a tisztálkodó szereimet és bevonultam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam a hálóingembe. percek múlva pedig már az ágyban voltam nyakig betakarózva.  Eddig észre sem vettem milyen fáradt vagyok igazából, ezzel a gondolattal merültem álomba.

Arra ébredtem, hogy valaki eszeveszettül rázza a vállamat. Fáradtan nyitottam ki a szememet és rögtön Harry zöld szemeivel találtam szemben magamat. Ijedten ugrottam egyet, mire elmosolyodott.

- Készülődj, negyed óra múlva indulunk – ezzel elhagyta a szobát. Zavartan nyúltam az órám felé és meglepetten állapítottam meg, hogy hajnal két óra van. Mikor azt mondta, hogy korán megyünk nem hittem volna, hogy hajnali időkre gondol. Fáradtan keltem ki az ágyból és indultam meg a bőröndöm felé, mikor észrevettem, hogy nincs is ott csak egy kék farmernadrág és egy rövid ujjú póló, hozzá illő dzsekivel. Úgy látszik Harry már minden holmimat levitte. Tíz perc múlva már készen indultam meg a földszint felé.

- Egy nő, aki időben elkészül – jegyezte meg Harry mikor meglátott. Felállt az asztaltól és már indultunk is. Annyira fáradt voltam, hogy amint felszálltunk a gépre elnyomott az álom. Ismét arra keltem fel, hogy valaki rázza a vállamat. Fáradt tekintettel néztem rá, mire elvigyorodott és az ablak felé bökött.
- Neked mániád a ráncigálás?

- Gondoltam érdekelne London innen felülről. – ettől a mondattól rögtön kiment az álom a szememből. tekintetemet az ablakon kívüli világra szegeztem. Egyszerűen csodálatos volt innen felülről London. Mivel még sötét volt, így ki volt világítva az egész és így eszméletlenül gyönyörű volt. Azt hiszem ebben a pillanatban nem bántam meg, hogy eljöttem Harryvel, mert még sosem láttam világot, és ha minden ilyen gyönyörű lesz, akkor talán még jót is kihozhatok ebből az egész kalandból.

28. fejezet

Igen

Mikor magamhoz tértem úgy fájt a fejem, hogy azt hittem menten szét szakad. Nagy nehezen felálltam és elbotorkáltam az ágyig. Lerogytam rá és kezeimbe temettem az arcomat. Mit csináljak? Mit csináljak? Muszáj lesz valami megoldást találnom. Tekintetem a széttört telefonom felé rebbent, de aztán gyorsan megráztam a fejemet. Talán, ha pihenek egy kicsit akkor értelmes ötleteim is támadnának, amit nem nagyon hiszek, de azért reménykedhetek. Hátradőltem az ágyon és lehunytam a szememet, de az istennek nem tudtam elaludni. Folyton Harry ajánlata járt a fejemben és az, hogy milyen nehéz helyzetbe kerültem. Miért velem történik mindez? Volt mikor úgy gondoltam, hogy soha nem lesz semmi problémám az életben, de semmi nem úgy alakult, mint ahogy azt én terveztem. Minden tönkre ment körülöttem, amit valaha csodának tartottam az életben. Minden kislány arról ábrándozik, hogy majd eljön érte a hercege és magával viszi a naplementében. Én is erről ábrándoztam, de sajnos hamar rá kellett jönnöm, hogy az életben semmi sem úgy alakul, mint ahogyan azt az ember eltervezi.

Tekintetemet meg ismét az összetört telefon irányába vittem. Erősen gondolkoztam mi lenne, ha tényleg belemennék abba a mocskos ajánlatba. Irtózom tőle, de nem tudok mit csinálni. El kell hagynom a lakást, pénzem pedig nincs, így ujjat sem tudok kivenni. Vettem egy mély lélegzetet és feltápászkodtam az ágyról. Azt hiszem nincs más választásom. Vagy az utcára kerülök egyetlen forint nélkül, vagy elfogadom Harry ajánlatát és elviselem azt a megaláztatást, ami ezzel jár. Vettem egy mély lélegzetet, felálltam az ágyról és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Ez az egyetlen esélyem.

Nem telt bele sok időbe és már ismét Harry háza előtt álltam. A szívem a torkomba dobogott, a szám kiszáradt és hirtelen verejték jelent meg a homlokomon. Mi van, ha már meggondolta magát? Esetleg olyan dühös, hogy látni sem akar akkor mi lesz? Megráztam a fejemet és kivertem belőle a zavaró gondolataimat. Nem szabad ilyenekre gondolnom. Ideje pozitívan gondolkoznom, ahelyett, hogy a falra festem az ördögöt. Vettem három mély lélegzetet és a bejárati ajtóhoz léptem. Nagy nehezen felemeltem a kezemet és csengettem. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy bármilyen neszt halljak az ajtó túloldaláról, de semmi. Még egyszer csöngettem abban reménykedve, hogy csak nem hallotta az előző csengőt.

- Egy pillanat – kiáltott ki egy nagyon is férfias hang, amitől a gerincemen a hideg kezdett el futkosni. Tényleg ezt akarom? Ha belemegyek ebbe az egészbe, akkor ő fogja megmondani, hogy mit csináljak és van egy olyan érzésem, hogy nem valami sokat fog engedni. Épp mikor hátat fordítottam volna, hogy elmegyek kivágódott az ajtó és Harry ott állt előttem teljes életnagyságban. Meglepetten pislogott rám, majd szépen lassan ajkain egy gunyoros mosoly jelent meg. – Szia Kate. Micsoda meglepetés – kacsintott rám, majd kitárta előttem az ajtót és intett a fejével, hogy lépjek beljebb. Nyeltem egy nagyot, de teljesítettem a kérését, elvégre mégsem beszélgethetünk az ajtóban. Besétáltam a nappaliba és leültem az egyik karosszékbe. Harry megállt az ajtóban és átható tekintettel méregetett. Úgy éreztem minden szó a torkomon rekedt és nem bírok megszólalni.

- Miért jöttél? – húzta fel az egyik szemöldökét, majd halkan felnevetett és folytatta – csak nem átgondoltad az ajánlatomat? Ki gondolta volna – rázta meg lassú mozdulatokkal a fejét, amitől göndör fürtjei össze-visszaszálltak. kényszerítettem magamat, hogy gondolataimat visszatérítsem az eredeti szándékomhoz és mélyen belenéztem a szemébe.

- Mégis elfogadom az ajánlatodat – arra számítottam, hogy Harry meglepődök, de nagyot kellett tévednem. Elmosolyodott és közelebb jött felém, majd leült velem szemben.

- Már számítottam rá, bár be kell vallanom, hogy igyekezhettél volna – mosolygott, amitől legszívesebben behúztam volna neki egyet. Hogy bír ilyen nyugodt lenni? Tényleg nem jelent neki az egész semmit?

- Mikor indulunk? – kérdeztem remegő hangon. Harry tekintete hirtelen elgondolkozó lett és sokáig nem szólalt meg. Ettől egy kicsit beparáztam. Lehet, hogy azt mérlegeli Amber vagy én vagyok-e a jobb? Hát az biztos, hogy kétséget kizárólag Amber, mivel ő sokkal csinosabb és bátrabb, mint én az valaha leszek. Mire Harry végre megszólalt, már cafatokban lógtak az idegeim.

- Először viszont kell csinálnod egy kis tesztet, amiből megállapítom, hogy alkalmas vagy-e a feladatra – azt hittem ott helyben elájulok. Ez most komoly? Eddig folyton azon problémázott, hogy nem akarok vele menni, most meg tesztet akar velem csináltatni? Lehet, hogy attól fél van valamiféle nemi betegségem.

- Nincs semmiféle betegségem – suttogtam elhaló hangon. Legszívesebben kerestem volna egy sarkot és jól kibőgtem volna magamat ettől a megaláztatástól. Mostantól mindig ez vár rám? Harry zavartan nézett rám, majd halkan felnevetett.

- Nem erre gondoltam – most rajtam volt a sor, hogy meglepetten pislogjak. Nem erre gondolt? Akkor mire? Nem bírtam tovább elviselni a tekintetét ezért lesütöttem a szememet és elkezdtem tanulmányozni a cipőm orrát.

- Akkor milyen tesztet kell csinálnom? – vettem végre a bátorságot, hogy megszólaljak. Mivel nem hallottam semmilyen hangot ezért felpillantottam és meglepetten vettem észre, hogy Harry mosolyogva figyeli minden rezdülésemet. Értetlenül felhúztam a szemöldökömet, de ő nem foglalkozott vele. Tekintetével végig pásztázta az egész testemet és csak utána szólalt meg.

- Csókolj meg – amint ezt kimondta még a lélegzetem is elakadt meglepetésemben. Mi van? Ezt nem gondolhatja komolyan.

- Miért kéne megcsókolnom téged? – erre a kérdésemre Harry hangosan felnevetett és megcsóválta a fejét.

- Örülj neki, hogy nem arra kérlek, feküdj le velem. Emlékszel, még milyen céllal viszlek magammal? – megvárta, míg bólintok és csak azután folytatta – Na, most, ha nem mersz megcsókolni, akkor a többi dologban sem fogsz remekelni. Ez így érthető? – nem gondoltam volna, hogy azt kéri, csókoljam meg. zavartan néztem félre, majd nyeltem egy nagyot és mély en a szemeibe néztem.

- Rendben – amint ezt kimondtam Harry felpattant a helyéről és várakozóan nézett rám. Lassan én is felálltam a helyemről, mire Harry rögtön magához húzott és várta, hogy tegyek valamit. Vettem egy mély lélegzetet és ajkaimat az övére nyomtam. Harry rögtön szenvedélyesen viszonozta a csókomat, megfogta a derekamat és amilyen közel csak tudott magához húzott. Csók közben kezeimmel átkulcsoltam a nyakát és erősen tartottam. Ez a csók annyi emléket hozott fel bennem, hogy úgy éreztem menten felrobbanok. Ettől a csóktól az egész testem felvillanyozódott és elkezdtem remegni, amit persze Harry is észrevett. kezeit derekamról lejjebb vezette és belemarkolt a fenekembe. Erre a gesztusra egy jóleső nyögés szalad ki a számon, de aztán azzal a lendülettel el is toltam magamtól. Nem akartam még lefeküdni vele, elég lesz Londonban. Mind a ketten zihálva vettük a levegőt, én lerogytam a kanapéra Harry pedig átható tekintettel méregetett. Vártam, hogy mondjon valamit. Aztán végtelennek tűnő idő után szépen lassan elmosolyodott és rám kacsintott.

- Azt hiszem átmentél a teszten. Holnap indulunk Londonba.

27. fejezet

Fogadd el

Egy ideig hitetlenkedve tanulmányoztam az arcát, míg Harry mosolyogva mért végig. Egyszer csak az egész bensőmet rettenetes düh árasztotta el. Mit képzel ez magáról? Hogy mer ide jönni azok után, hogy ő miatta veszítettem el az állásomat? Ráadásul a jelek szerint teljesen feleslegesen.

- Mit akarsz? – támadtam rögtön neki. Úgy látszik ez egy ilyen nap. Mindenkinek nekiugrom. Először Amber, most meg Harry. Mikor fognak már békén hagyni? Már csak Andy hiányzik a listáról és akkor tényleg mondhatom, hogy mindenki a nyakamra jár. Ezt nem hiszem el. Miért nem tudják felfogni a nem szó jelentését? Elvégre Amber már elfogadta azt a munkát, amit nekem ajánlottak.

- Be sem hívsz? – kérdezte széles mosollyal. Dühös tekintettel méregettem, de a jelek szerint Harryt nem nagyon zavarta. Még mindig mosolyogva szemlélt, mire feladtam a küzdelmet. Ennek semmi értelme. Addig úgysem megy el, míg el nem mondja azt, amiért jött.

- Gyere be – intettem neki kelletlenül, majd otthagyva beljebb mentem nem foglalkozva azzal, hogy követ-e.

- Beszélni szeretnék veled – szólalt meg Harry, miközben én odaléptem a mosogatóhoz, hogy elmosogassak, mikor rájöttem, hogy elfogyott a mosószerem.  A francba. Miért nem vettem? Ekkor jöttem rá, hogy elvettem, de ott kellett hagynom, mert nem volt nálam elegendő pénz. Úgy látszik egy darabig nem lesz elmosogatva, mivel most nem tudok ilyenekre költeni. Örülök, hogy kaját tudok magamnak venni.

- Miről? – vettetem oda foghegyről, pedig belülről már majd felemésztett az ideg. Mit akar, még tőlem? Teljesen tönkretette az életemet az alatt a néhány nap alatt. Mit akar még?

- Azt akarom, hogy gyere velem Londonba – szavai annyira megdöbbentettek, hogy hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak. Most szórakozik velem?

- Úgy tudom Amber megy veled – nyögtem ki nagy nehezen. Harry szemében megvillant valami, de mielőtt megfejthettem volna mi az már el is tűnt. Kezdtem azt hinni, hogy képzelődtem. Talán meglepődött, hogy tudok róla?

- Viszont, ha te igent mondasz, akkor itthon marad. Téged akarlak elvinni, senki mást – kacsintott rám. Kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Nem megyek veled Harry – kezdtem el üvölteni teli torokkal. Már az sem érdekel, ha meghallják a szomszédok. Fogják már fel egyszer és mindenkorra, hogy nem megyek Londonba. Akárhogy is győzködnek, nem akarok Harry közelében lenni és erről nem nyitok vitát. Harry mérgesen méregetett. Sosem bírta, ha megmakacsolom magam, de jobb lesz, ha hozzá szokik, hogy nem úgy fogok ugrálni, ahogyan ő akarja.

- Jó – mondta végül, amivel, teljességgel meglepett – Nagyon meg fogod bánni – tette még hozzá, majd hátat fordított és már kint is volt a lakásból. Megkönnyebbült sóhajt hagyta el ajkaimat, miközben nekidőltem a hűtőnek. Remélem, többet nem látom. Nem hiszem, hogy kibírnék még egy ilyen beszélgetést sírás nélkül. Most is majdnem elsírtam magam tehetetlenségemben. Vettem egy mély levegőt, majd lassan kifújtam. Ezt megismételtem háromszor, mire végre kellő képen megnyugodtam. Nem akartam megint Harry miatt sírni. Elég voltak azok az évek, amit sírással töltöttem. Megfogadtam, hogy többet nem sírok miatta és ezt be is szándékozom tartani.

Nagy nehezen összeszedtem magamat és bebotorkáltam a szobába. Magányra vágytam, de majd éhen haltam. Le kéne mennem a boltba valami kaját venni, ha nem akarok éhen halni. Gyorsan összekaptam magam és már kint is voltam a friss levegőn. A bolt előtt egy pillanatra megtorpantam, kihalásztam a táskámból a pénztárcámat és megszámoltam mennyi pénz van nálam. Nem valami sok. Még két napig kihúzom, ha takarékoskodom, de aztán muszáj valami megoldás után néznem, ha nem akarok éhen halni.

Gyors léptekkel mentem be a boltba. Amint beléptem, úgy éreztem, hogy minden fej felém fordul, pedig tisztában voltam vele, hogy senki nem foglalkozik az én jelenlétemmel. Miért is foglalkozna?

Végigsétáltam a sorok között. Számtalan ötlet száguldott végig az agyamon, hogy mit egyek, míg végül a pizza mellett döntöttem. Az legalább nem annyira drága és még jól is lakom vele. Utam rögtön a mélyhűtőkhöz vezetett, ahol megtekinthettem a nem túl nagy kínálatot. Tíz perc válogatás után végül egy sonkás és egy szalámis pizza mellett döntöttem, így legalább meglesz holnapra is a kajám. Gyorsan kifizettem és már ott sem voltam. Amint fölértem a házba kibontottam a sonkás pizzát és beraktam a mikroba, mivel a sütőm nem is olyan régen elromlott. míg vártam, hogy a pizza kész legyen a gondolataim megint Harryhez terelődtek. Mi lenne, ha mégis elfogadnám az ajánlatát? Mit veszíthetek? Nem. Bármi is történjék, nem fogadhatom el. Nem akarom, hogy Harry rendelkezzen az életemmel. Ebben a pillanatban csöngettek. Már épp megindultam volna az ajtóm felé, de aztán meggondoltam magamat és visszasétáltam a mikróhoz, ami szerencsére már lejárt. Kivettem belőle a pizzát és figyelmen kívül hagytam a most már folyamatosan szóló csengőt. Nagyon fontos lehet az illetőnek, hogy bejusson. Kivettem az mp-m a táskából sé bedugtam a fülembe. Katy Perrie éles hangja hangzott fel a fülhallgatóból, ezzel kizárva azt az idegesítő csengőt. Elegem volt mára a váratlan látogatókból, csak egyedül szeretnék lenni, mindenféle kellemetlenség nélkül.

Mire elfogyasztottam a pizzát már négy szám is lement. teli hassal dőltem hátra a kanapén. Kihúztam a fülemből a fülhallgatót és félretettem. Szerencsére az illető, aki eddig eszeveszetten nyomta a csöngőt végre lelépett,. így nem kellett elviselnem azt az idegesítő hangot.

Kivittem a konyhába a tányéromat és ekkor vettem észre a bejárati ajtó előtt, hogy egy fehér borítékot csúsztattak be az asztal alatt. kíváncsian léptem oda. Én nem sűrűn kapok levelet, szóval biztosan nagyon fontos lehetett az illetőnek, ha még levelet is képes volt itt hagyni. Amint megfordítottam meghűlt a vér az ereimben. Ezt a levelet nem egy magán személy írta, hanem ez egy hivatalos levél volt. Ilyet végképp nem szoktam kapni. Félve bontottam ki a levelet és amint megláttam tartalmát nem akartam hinni a levélnek. egy kilakoltatási okirat volt, aminek keretében két napon belül el kell hagynom a házat, amennyiben nem így teszek, rám hívják a rendőrséget.

A francba. nem fizettem be a lakbért, mert időközben elvesztettem az állásomat és így elég nehéz fizetni bármit is. Ráadásul nem is egy havival vagyok elmaradva. Mit csináljak? Honnan szerezzek pénzt? Legszívesebben elmentem volna Benitohoz, hogy elsírjam neki a bánatomat és bevegyünk valami jó tudatmódósítószert, de úgy éreztem, most enélkül kell megoldanom a problémáimat. Nem csinálhatok úgy mintha ez az egész meg sem történt volna. egyszerűen nem lehet. Ideje, hogy felnőtt nő fejével gondolkodjam. Akaratlanul is felemeltem a kezemet és az ujjam Harry neve felett lebegett, majd lecsapott rá.

- Igen? – szólt bele egy erős és férfias hang. rémülten megnyomtam a hívás megszakítás gombot és a telefont hozzávágtam a földhöz. idegesen elkezdtem taposni, míg darabokra nem tört. Arcomon sós könnyek szaladtak végig, majd kezeimet beletemettem a hajamba és belemarkoltam.

- Nem – hullottam térdre a telefonom mellett, miközben most már zokogtam. – Nem lehet – kiáltottam föl fájdalmasan, miközben éreztem, hogy a torkomban egyre nagyobb gombóc keletkezik. Miért pont velem történik ez az egész? Bárcsak a szüleimnél maradtam volna. Bárcsak soha ne kezdtem volna el a drogozást. Bárcsak…. – ebben a pillanatban elvesztettem a tér és időérzékemet. Hirtelen forogni kezdett körülöttem minden és ájultan dőltem el a padlón.

26. fejezet

Drága olvasóim! Végre egy nagyobb kihagyás után meghoztam nektek a 26. Fejezetet. Tudom, hogy nem mára ígértem, de csütörtökön sehogy sem tudtam megoldani a felkerülését mivel most pillanatnyilag nincsen internetünk. Azért nagyon remélem, hogy ez a rész elnyeri majd a tetszéseteket. Jó olvasást!

Nem tehetek róla

Másnap reggel, mint midig most is keltem volna föl az ágyból, hogy időben elkészüljek, mielőtt találkozom Andyvel és dolgozni menjek. Utána jutott eszembe, hogy nekem voltaképpen nincs is munkám és mindez Harry miatt. Ha ő nem áll elő azzal az idióta ötletével, akkor most nem kéne a miatt aggódnom, hogy esetleg elfogy a maradék pénzem is. Visszahanyatlottam az ágyra és a plafont kezdtem el tanulmányozni. A legjobb lenne, ha Harry végleg visszamenni Londonba és elfelejtené, hogy valaha is találkoztunk. Nem is értem, hogy milyen jogon akar beleszólni az életembe. Pont úgy, mint azaz idegen, aki az este megállított. Még mindig nem tudom ki volt az, pedig annyira ismerős. Lehet, hogy buliból ismerem? Elvégre bulikban rengeteg emberrel ismerkedem meg és utána még a felére sem emlékszem. Viszont, ha egy buliban ismerkedtem meg vele, akkor milyen jogon akar beleszólni az életembe és honnan tudta merre talál?

- Nem tudom – temettem kezeimbe az arcomat.  Elhatároztam, hogy többet nem is gondolok rá. Semmi értelme. ha már nem érdekel úgy is eszembe fog jutni és akkor legalább jól be tudok majd neki olvasni. Tegnap este sokkot kaptam, így nem nagyon tudtam neki megmondani a magamét, de ha még egyszer megkeres, hogy kioktasson, akkor nem fogom annyiban hagyni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és megindultam a fürdőszoba felé, mikor kopogtatás hallatszott az ajtó felől. Érdeklődve néztem az órára, ami még csak reggel 9 órát mutatott. Ki az ilyen korán? Nyilván valaki olyan keres, aki tudja, hogy ma nem megyek találkozni Andyvel. Így már nem sok választás maradt. Csak Harry lehet. Nem hiszem, hogy Andy felkeresne a lakásomon. Nem az a fajta. Próbálkoztam nem foglalkozni az egyre erősödő kopogtatóval. Nyilvánvaló, hogy az illető nem fogja abba hagyni addig, míg ki nem nyitom, vagy míg fel nem veri az egyik szomszédomat. A francba. Semmi kedvem nem volt most Harryhez. Túlfáradtnak éreztem most magam hozzá. Mintha nem aludtam volna egy cseppet sem az éjszaka. Fáradtabb voltam, mint mikor lefeküdtem. Ismét kopogtattak, ami most már jobban hasonlított inkább dörömböléshez.

- Jól van, na – mondtam végül elég hangosan, hogy az illető biztosan meghallja az ajtó túloldalán, de úgy látszik hiábavaló volt a próbálkozásom, mivel az illető nem hagyta abba. Tovább dörömbölt megállás nélkül. – Megyek már – mondtam végül dühösen. Felkaptam a székről a köntösömet, hogy mégse fehérneműben nyissak neki ajtót. Akkor biztosan azt hinné, hogy azért nyitottam így ajtót, mert akarok tőle valamit. Az kéne még csak. Szerencsére mire odaértem a dörömbölés abba maradt, így már nem kellett a miatt aggódnom, hogy a maradék szomszédot is felveri. Csodálom, hogy még nem jött ki egy öreglány sem a lakásából. Mikor szélesre tártam az ajtót meglepetésemben majdnem tátva maradt a szám. Azt hittem Harry jött, hogy meggyőzzön az ajánlatáról, de tévedtem. Az ajtóban Amber állt tökéletes ruházattal és sminkkel. Lekicsinylően méregette a köntösömet, amibe az imént bújtam bele.

- Még csak most keltél fel? – kérdezte nyűgösen. Szemöldököm egészen a homlokom közepéig ért annyira meglepődtem. Amber hívatlanul is beljebb nyomult a lakásba és körülnézett. Szinte rögtön el is fintorította az arcát, amikor meglátta, hogy az ágyam nincsen bevetve, a tegnapi ruhám a földön és nincs elmosogatva. Hát igen, ez Amber. Neki soha nem elég jó semmi.

- Igen most keltem fel – válaszoltam türelmesen, pedig legszívesebben a nyakának ugrottam volna. Még van képe a tegnapiak után idetolni a képét? – Mit akarsz? – fontam keresztbe a karomat a mellem alatt miközben nekidőltem az ajtófélfának. Amber egy ideig még tanulmányozta ezt a kis lakást, majd felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Egy ideig csendben tanulmányozott, majd végre kibökte, amiért jött.

- Engem visz Harry Londonba. – szavai éles tőrként hasítottak bele a szívembe. Azt hittem, hogy Harry azért teszi azt az ajánlatot, mert akar tőlem valamit, erre most egy ilyen hírrel jön ide Amber. Ez most komoly? Nem mintha érdekelne. Ez az ő dolguk. Engem ez egy cseppnyit sem érdekel. talán annyi, hogy elvesztettem a munkámat és fogalmam sincsen, hogyan fogok megélni, de ez most mellékes.

- Mit csináljak vele? – kérdeztem közömbösen. Nem akartam elárulni, hogy mi játszódik le a belsőmben. Semmi köze hozzá. Az kéne még csak, hogy visszamondja, Andynek vagy ne adja isten Harrynek. Akkor biztosan elsüllyednék a föld alá.

- Most már bánod, hogy nem fogadtad el mi? – kérdezte gúnyosan. Ettől a sok rosszindulattól, majdnem hátrahőköltem. Mi ütött Amberbe? Eddig sosem volt ilyen kegyetlen velem. Sőt, ő volt a legjobb barátom, amit persze most nem tudok róla elmondani. Nem is értem mi történt vele.

- Ha csak ezért jöttél akár el is mehetsz – vetettem oda miközben szélesre tártam az ajtót majd mélyen a szemébe nézve, folytattam. – Egyébként, nem érdekel, mi van Harryvel sem az kit visz magával Londonba. Magasról teszek rá – Amber szeme dühösen megvillant, majd fogta magát és egyetlen szó nélkül távozott a lakásból. Amint elment lerogytam a földre. Kapkodva szedtem a levegőt, miközben arra próbáltam rájönni, miért változott meg Amber ennyire énfelém? Eddig még soha nem volt köztünk konfliktus. Mindent egymás között beszéltünk meg, de úgy látszik ennek vége. Szívesen fognám ezt is Harryre, de nem tudom. Igazságtalan lennék, ha ezt is rá fognám. Az utóbbi időbe jöttem csak rá, hogy Amber és én nem is voltunk igazi barátok. ha bajban lennék, szó nélkül elsétálna mellettem, pedig én azt hittem igaz barátnak mondhatom. Pedig minden hazugság volt. Feltápászkodtam a földről és megindultam a fürdőszoba felé. Jót fog tenni most a meleg víz.

Fél óra múlva immáron frissel léptem ki a zuhany alól. Megmostam a hajamat és áztattam a bőrömet. nincs is ennél jobb. Ilyenkor mindig ki tudok egy kicsit kapcsolni, így azt is el tudtam felejteni, hogy Amber meglátogatott és mit mondott, de most ismét visszatértek ezek a borús emlékek. Pedig legszívesebben elfelejteném. Nem akarok erre gondolni.

Épp befejeztem az öltözködést, mikor megint kopogtattak. Remélem nem megint Amber az, mert akkor egészen biztosan nem állok jót magamért. Semmi kedvem még több rosszindulatot elviselni tőle.

Mielőtt kitártam volna az ajtót vettem egy mély levegőt. Próbáltam erőt gyűjteni, mert volt egy olyan érzésem, hogy veszekedés lesz ebből, de mikor az ajtót kitártam nem az állt az ajtóban, akire számítottam.

- Harry – suttogtam elhaló hangon.