18. fejezet

Kérlek

Éreztem, ahogyan a düh átjárja egész testemet. Rossz volt Katet így látni. Legszívesebben megöltem volna azt az alakot, akit ezt művelte vele. Lehet, hogy most nem vagyunk éppen jóban, de ezt akkor sem érdemelte. Egy nő sem érdemel ilyen bánásmódot.

- Engedd el te állat – kiáltottam rá.  Meglepetten tekintett rám, majd szélesen elmosolyodott. Meg tudtam volna fojtani.

- Tán a barátnőd? – kérdezte csúfondárosan. Épp válaszolni akartam, mikor fojtatta – Kopj le haver. Még nem nagyon remekelt. – remegtem a dühtől. Hogy merészel ilyet mondani? Megölöm, egyfolytában ez kattogott a fejemben. Próbáltam higgadtnak tűnni, de szerintem nem nagyon sikerült. Visszafojtott lélegzettel fordultam Kate felé, aki még mindig a földön feküdt és halkan sírt.

- Állj fel. Megyünk – Kate azonnal bólintott, de mielőtt még felállhatott volna visszalökte őt az a férfi, aki ilyen csúnyán elbánt vele. Kate fájdalmasan felszisszent, mire még jobban kezdtem remegni a dühtől.

- nem megy innen sehova, addig, míg az enyém nem lesz – nem bírtam tovább türtőztetni magamat. Nagy lendülettel vágtam bele ököllel az arcába, mire hátratántorodott és elesett. Mielőtt bármit reagálhatott volna, felrángattam Katet a földről és megindultam kifelé. Még hallottam, ahogyan utánunk kiabál valami olyasmit, hogy ez nem igazságos, de nem foglalkoztam vele. Ahogy a kocsi felé tartottunk minden szempár ránk szegeződött, de nem foglalkoztam vele. Kate mellettem egész testében remegett és még mindig patakokban folytak a könnyei. Annyira rossz volt így látni, de nem tudtam mit mondhatnék neki. Kinyitottam neki az anyósülésnél az ajtót, majd megvártam, míg beszáll. Átmentem a vezető üléshez, majd én is beszálltam. Egy ideig csendben ültünk. Megpróbáltam megnyugodni, hogy ne ijesszem meg még jobban, de nem nagyon jött össze. A feszült csöndet Kate halk hangja szakította meg.

- Köszönöm Harry – tekintetem arcára vezettem. Igazából szörnyen nézett ki. A szeme vörös volt a sok sírástól, folyt az orra és a sminke elkenődött, de én még így is gyönyörűnek találtam.

- Szívesen – válaszoltam végül. olyan sok mindent szerettem volna neki mondani, de nem tudtam, hogyan kezdhetnék hozzá. nem akarok vele kiabálni vagy esetleg ellenségesen viselkedni, de attól tartok, ha felhozom a témát ez fog megtörténni. Aztán végül is, nem tudtam magamban tartani. Muszáj volt választ kapnom a kérdéseimre. – hogy gondoltad ezt? Miért lettél kurva? Miért mentél el otthonról? Ráadásul drogozol, legalábbis a szüleid ezt mondták. Mégis, hogy a fenében gondoltad ezt az egészet? – Kate ajkai megremegtek, de ha már elkezdtem muszáj volt befejeznem. – Most komolyan ezért az életért hagytad ott a szüleidet? – elhallgattam mikor Kate hangosan felsírt. Nem akartam megríkatni, de egyszerűen mikor elkezdtem már nem tudtam abbahagyni. Kate az ajtó nyitóhoz kapott, mire gyorsan lezártam az egész autót. Kate zokogva dőlt neki az ablaknak. nagyot sóhajtva hajoltam oda hozzá és öleltem meg.

- Ne har…hara..haragudj – hüppögte. Szívszaggató látvány volt. Még sosem láttam ennyire késznek. Gyengéden odabújt a mellkasomhoz és csak zokogott. Nem érdekelte ki látja. Nagy nehezen megnyugodott és rám emelte tökéletes tekintetét. Sminke még jobban elkenődött, mire a szívembe fájdalom nyilallt. Nem akartam, hogy még miattam is szenvedjen. Nagy nehezen összeszedte magát és kibújt az ölelésemből.

- Ne haragudj – ismételte meg, de én csak legyintettem ezzel is jelezve, hogy szóra sem érdemes. Vártam, hogy mondjon még valamit, de Kate néma maradt. Nem szólt semmit csak nézett ki a fejéből. Sóhajtottam egy nagyot majd beindítottam az autót és elindultam. Elviszem magamhoz Katet, nem akarom most egyedül hagyni, ilyen ramaty állapotban.

- Hova megyünk? – fordult felém, mikor elhajtottunk a háza mellett. Szemem sarkából ránéztem, majd egy vigasztalónak szánt mosollyal, azt válaszoltam.

- Elviszlek hozzám. Most nem merlek egyedül hagyni – arra számítottam, hogy tiltakozni fog és felháborodottan követeli majd, hogy vigyem haza, de meglepetésemre Kate egy szót sem szólt. Lehajtott fejjel várta, hogy megérkezzünk hozzám.
- Megérkeztünk - szólaltam meg halnak, mire felkapta a fejét. megkönnyebbülten sóhajtott, mire rögtön tudtam, nem akart abba házba menni mint ahol a múltkor voltunk, valahoil meg tudtam érteni.
- Miért hoztál ide? - kérdezte mielőtt még kiszállasztattam a kocsiból. Ezen a kérdésen elgondolkoztam, elvégre még magam sem tudom a választ. Azt tudtam, hogy beszélnem kell vele és ez nem várhat, de hogy miért pont ahhoz a házhoz hoztam, ahol oly sok szép emlékünk van, igazság szerint fogalmam sincsen róla.
- Beszéni szeretnék veled - válaszoltam végül neki, bár pontosan tudtam, nem mondok igazat. Egyszerűen szerettem volna Kate közelében lenni. Nem tudtam volna most egyszerűen magára hagyni. Nem ezt érdemli. Tisztában voltam vele, hogy nem voltam az utóbbi időben éppen kedves vele, de ha most gondoskodom róla, akkor talán valamicskát könnyíthetek a lelkiismeretemen és talán ő is megkedvel egy kicsit.
- Miről? - emelte rám még mindig vörös szemét. Azt hittem a szívem szakad meg. Nem volt jó érzés őt ilyen állapotban látni.
- Majd bent elmondom - mielőtt még több kérdést feltehetett volna, kipattantam az autóból, megkerültem majd neki is kitártam az ajtót. Kate vonakodva, de kiszállt amit megkönnyebbülve néztem. Elmosolyodtam habozását látva. Szerencsére a szüleim és Gemma nem voltak itthon, így nekik nem kellett magyarázkodnom. Katet egyenes a szobámba vezettem, amit tiltakozás nélkül tűrt, ami igazán meglepődtem. Ez nem rá vall. Kate amint beért a szobámba lerogyott az ágyamra, szemét fáradtan dörgölte. Most esett csak le, hogy biztosan fáradt.
- Feküdj le - mutattam az ágyra. Kate kérdőn felvonta a szemöldökét. Már épp szólásra nyitotta a száját, de megelőztem mielőtt bármit mondhatna. - Ne tiltakozz, ilyen állapotban nem tudunk beszélgetni - kacsintottam rá könnyedén. Kate beleegyezően bólintott, bár a szeme gyanúsan csillogott. Tisztában voltam vele, hogy nem bízik bennem, de úgy látszik a fáradtság legyőzi és így nem tud szembeszállni velem. Ő pedig már ismer annyira, hogy tudja nem fogom beszélgetés nélkül elengedni, ezért szó nélkül bebújt az ágyba és már aludt is. Annyira gyönyörű látvány volt ahogyan ott feküdt az én ágyamban és egyenletesen szuszogott. Előkaptam a telefonomat és megörökítettem ezt a csodálatos emléket, bár tisztában voltam vele, nem fogom egyhamar elfelejteni.

3. díj

Nagyon szépen köszönöm a díjat April N-nek! Nagyon boldoggá tettél vele! :)

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot
• Válaszolj 11 kérdésre
• Tegyél fel 11 kérdést
• Küld tovább 11 embernek

 Írj magadról 11 dolgot:

• Nincs sok időm a blogolásra a tanulás miatt, de szeretem csinálni
• Voltam már Horvát országban és Görög országban
• Tovább szeretnék tanulni
• Gyűlölöm mikor sajnáltatják magukat az emberek
• Nem szeretem, ha megpróbálnak dolgokat rám erőszakolni
• Tudok titkot tartani
• Egyik kedvenc filmem az Éhezők viadala
•  Nem bírom elviselni, ha valaki felsőbbrendűnek hiszi magát
• Közepes átlagú tanuló vagyok
• Apámmal nagyon megromlott a kapcsolatom
• Szeretek sütit sütni

Válaszolj 11 kérdésre:

1.  Mi vezetett a blogolásra vagyis miért kezdtél blogolni? Eleinte csak olvastam őket, de utána egyre több ötletem lett amit még nem láttam sehol és gondoltam megpróbálom.
2.  Miért ebben a stílusban írod a történeted? ( Mert ugye lehet fantasy/ vidám/ krimi....stb.) Valamiért az én történeteim mindig szomorúsággal vagy esetleg magánnyal kezdődnek, de igazság szerint még sosem gondoltam arra, hogy miért.
3.  Mióta blogolsz? Még csak másfél éve
4.  Hiszel a babonákban? (pl.: Péntek 13.... fekete macska= balszerencse ) Nem
5.  Milyen filmeket szeretsz? Romantikus, zenés és egy-két akció filmet, de abból nem szeretem mindegyiket
6.  Kedvenc énekes/banda? One Direction
7.  Mit szeretsz szabadidődben csinálni? Írni, kirándulni és a barátaimmal lógni
8.  Könyvet olvasnál vagy filmet néznél? És miért? Könyv. Beleélem magam a történetbe és ezáltal ki tudok kapcsolódni
9. Ha azt mondanám, hogy lenne egy kívánságod, akkor mi lenne az? ( nem lehet olyan, hogy több kívánságot kérsz xD ) Tudjak sokat utazni. Legyen rá időm és pénzem.
10.  Sportolsz? Ha igen, akkor mit? Nem
11.  Mit tartotok visszataszítónak egy emberben? Ha kétszínű vagy rám akarja erőltetni az akaratát

17. fejezet

Segítség

Telt múlt az idő és én egész héten nem láttam Harryt. Nem tudtam eldönteni, hogy most meg vagy könnyebbülve, vagy csalódott vagyok, mert ilyen gyorsan feladta. Egyszerűen nem értettem magamat. Ez az ember csak fájdalmat tud nekem okozni, én mégis egyfolytában rá gondolok, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Legszívesebben elfelejteném, még a találkozásunk napját is. Bárcsak nem is mertem volna meg, de most már késő bánat. Mióta tudat alatt tisztában vagyok vele, hogy itt van, a környéken csak rá tudok gondolni. Éppen ezért az elmúlt héten nem vállaltam munkát, de Andy kezdett bepöccenni így kénytelen voltam ma estére elvállalni, bár semmi kedvem nem volt hozzá. Féltem elszúrok valamit, mert a gondolataim folyton folyvást elkalandoztak. Próbáltam elterelni a gondolataimat, így minden este buliban voltam, ami nálam nagyon szokatlan. Ráadásul az egyik este úgy beszívtam, hogy másnap egész nap hánytam. Megfogadtam, többet nem fogok ennyi drogot magamba szippantani, de pontosan tudtam, nem fogom betartani. Sajnos. Este szépen kicsinosítottam magam, majd elindultam a megadott címre. Fél óra múlva már a hotel előtt voltam és mély lélegzetet vettem. Nem akartam oda bemenni. Egyre jobban utáltam ezt a munkát. Azzal tartottam magamban az életet, ha nem dolgozom, akkor kitesznek az utcára. Ezt pedig semmiképp sem szeretném. Vettem még egy utolsó lélegzetet, majd erőt vettem magamon és megindultam a bejárat felé. Szerencsére nem kellett odamennem a recepcióshoz, mert megmondták a szoba számát, így rögtön felmehettem. Tíz perc múlva az adott szoba előtt toporogtam, megpróbáltam magamba bátorságot önteni, de nem ment. Ismét Harry képe jelent meg lelki szemeim előtt, de gyorsan elhessegettem, majd felemeltem a kezem és erőteljesen kopogtattam. Szinte azonnal kinyílt az ajtó, olyan mintha ott állt volna mögötte.

- Szia, szépségem – húzott magához. Nem volt épp egy szépség. Kicsit már őszült és eléggé pocakot növesztett. Tipikus olyannak tűnt, aki velem csalja meg szerető feleségét, miközben ő otthon várja gyermekével együtt. nagyot sóhajtottam. Élvezetes egy este lesz. – Úgy vélem ne fecséreljük tovább a szót. Több pózt is ki akarok próbálni ezzel a gyönyörű testtel. – ijedtemben gyorsabban vettem a levegőt. Eddig még senki sem igényelte, hogy egy este többször is lefeküdjek vele. Hogy fogom én ezt kibírni? Egy alkalom is kész rémálom, hát még több. mosolyt kényszerítettem ajkaimra, úgy válaszoltam.

- Hát akkor válasszon ki közülük egyet, mert nincs mindegyikre időm. – tudtam bunkón hangzik az, amit mondok, de nem érdekelt. Szavaim hatására a vigyorgó képből egy dühös férfié lett. Ijedtemben hátrálni kezdtem, de megragadta a karomat és visszahúzott magához.

- Te azt csinálod, amit én mondok. nem te döntöd el, mire van időd világos – belemarkolt a hajamba és úgy fordította maga felé a fejemet, hogy a szemembe tudjon nézni – Ha szükséges kikötözlek és akkor egészen biztosan nem fogsz sehova menni – tekintetem láttán elnevette magát. próbáltam kiszabadulni, de olyan erősen fogta a hajamat. A fájdalomtól könnyek szöktek a szemembe, mire a férfi megint mérges lett. nem adtam engedélyt a sírásra – ezzel akkora pofont adott, hogy elestem, így most már előtte térdeltem. Megint szélesen elvigyorodott, majd kigombolta a farmerjét és elém tolta férfiasságát. undorodva fordultam el mire kaptam még egy pofont. Segítségért kiáltottam, de ekkor megfogta a hajamat és számba kényszerítette férfiasságát.

Harry:

Úgy döntöttem hagyok Kate-nek egy kis időt és majd megint felkeresem miután átgondolta a dolgokat. talán képes lesz nekem megbocsátani. Tényleg nem akartam megütni és csak reménykedtem benne, hogy ezt ő is meg fogja érteni. Andy-től tudom, hogy egész héten nem ment dolgozni, így kezdtem reménykedni, de mikor egy héttel később felkerestem hiába kopogtam és csöngettem nem nyitott ajtót. Nincs itthon. Hol lehet ilyenkor? Előhalásztam a telefonomat és tárcsáztam Andy számát, aki már gyors híváson volt, így nem kellett vele sokáig szórakoznom.

- Mond – vette fel unottan a telefont. Hát igen. Már őt is untattam a folytonos zaklatásommal, de most ez érdekel a legkevésbé. meg kell tudnom hova ment Kate.

- Nem tudod, hol van Kate? Hiába kopogok, nem nyit ajtót – tértem azonnal a tárgyra, de a túloldalról érkező csönd bizonyította nekem, hogy nagyon is tudta. Ezek szerint dolgozni ment. Most már biztos vagyok benne.

- Éppenséggel tudom – szólalt meg óvatosan. Nem akart feldühíteni, de ő pontosan tudta mennyire utálom, hogy Kate prostiként dolgozik.

- Hol van? – hangom visszafojtott dühről árulkodott, így Andy nem húzta tovább az agyamat és elmondta a címet, még ha nem is szívesen. Amint feljegyeztem a hotel nevét és címét, már be is pattantam az autómba. egész héten nem dolgozott, akkor most mi vitte rá? Ezt nem hiszem el. Dühösen csaptam a kormánykerékre, miközben behajtottam a forgalomba. Nem akarom, hogy Kate már férfiaknak szerezzen örömöt. Nem is értem Andy, hogy gondolta ezt. Elég nyilvánvalóan kifejtettem a véleményemet mikor felkerestem. Ameddig Kate nem fogadta el a munkákat, addig nem volt semmi gond, de most ki tudja, mit csinál azzal a férfival. A gondolatra még a hátamon is felállt a szőr. Mit képzel ez a nőszemély magáról? Lehet azt hitte, hogy visszamentem Londonba őt pedig itt hagytam. Ha tényleg ez járt abban a csinos kis fejecskéjében, akkor nagyon nagyot tévedett. De nem csak ebben. Nem fogom hagyni, hogy ezen túl más férfi hozzá érjen akárcsak egy ujjal is. Csikorgó kerekekkel fékeztem le a szálloda előtt, majd nagy léptekkel keresztülrohantam a hallon keresztül. Egyre jobban munkálkodott bennem a düh és az elkeseredettség. Miért csinálja ezt Kate? Nem tudja, mit érzek, iránta vagy csak egyszerűen nem érdekli? Már nem messze voltam a szobától mikor egy puffanást hallottam, majd kétségbeesett kiabálást. A hangoktól megdermedtem. A hang olyan, mint Kate bársonyos hangja, de egészen biztosan nem a gyönyörtől kiáltozik. Kétszer gyorsabbra ösztönöztem lépteimet, majd mikor odaértem az ajtóhoz, most már hallottam a sírást is, míg fickó nevetett.  Dühöngve rontottam be a szobába, de amint odabent láttam megdermesztett. A fickó Kate haját tépte miközben ő sírva rimánkodott, hogy hagyja békén és próbálta magától tartani a férfiasságát. Iszonyatos düh kerített hatalmába. gyilkos lendülettel indultam el a férfi felé, aki közben észrevett és értetlenkedve nézett rám. Kate könnyes szemmel nézett rám, nem vagyok biztos benne, de mintha megkönnyebbülés villant volna a tekintetébe.

- Harry – suttogta halkan, reménykedő hangon.

16. fejezet

Gyűlnek a borús felhők

Kate:

Ledermedve néztem az ajtóban álló alakot. Azt hittem nem fogom többet látni azok után, ami köztünk történt, de úgy látszik tévedtem. Miért nem hagy már békén? Miért akar kínozni? Megköszörültem a torkomat és még egyszer megkérdeztem azt, amire eddig nem kaptam választ.

- Mit keresel itt? – Harry egy ideig csendben nézett, majd kinyitotta a száját, de mielőtt bármit mondott volna visszacsukta. Úgy tátogott, mint egy partra vetett hal. Kezdtem nagyon dühös lenne és féltem, ennek az egésznek nagyon nem lesz jó vége. Mivel még mindig nem válaszolt, ezért egy kicsit indulatosabban szóltam rá – Válaszolj már – hangom hallatán Harry rosszallóan ráncolta a homlokát, de nem tudott érdekelni. Azt akartam, hogy minél előbb menjen el és többet ne is lássam. Féltem, hogy még mindig táplálok iránta érzelmeket és akkor könnyen fog tudni manipulálni, de ha erre számít, akkor egy hatalmas tévedésben van. Nem fogom hagyni, hogy szórakozzon velem. Én nem az egyik kis barátnőcskéje vagyok, akiket Londonban hagyott és jobb lesz, ha ezt ő is felfogja.

- Beszélni szeretnék veled – ezen meglepődtem. Hangjában nem lehetett hallani semmi gúnyolódást, de még haragot se. Arra meg végképp nem tudtam rájönni, hogy miért akar velem beszélni. Azt hiszem mindent megbeszéltünk és ma este sem kedvem sem energiám ezt a veszekedést folytatni.

- Sajnálom, de én nem akarok veled beszélni – be akartam előtte csapni az ajtót, de Harry odatette a lábát, így akadályozva a becsapódást.

- Nem megyek el, míg nem beszéltünk – most a hangja kemény és dühös volt, amitől egy kicsit megrettentem. Most jobban hasonlított arra a Harryre, akivel tegnap újra találkoztam. Körülnéztem. Latolgattam az esélyeimet, de semmi ötletem nem volt. Hogyan szabadulhatok meg Harrytől a leggyorsabban? Mivel semmi ésszerű ötlet nem jutott eszembe, ezért egy nagyot sóhajtottam és kitártam előtte az ajtót.

- Gyere be – hátra sem nézve mentem beljebb a házba. Nem láttam, de éreztem, ahogyan Harry engem követ. Unottan mutattam a kanapéra. – Ülj le – miután helyet foglalt csendben néztük egymást. – Szóval, mit akarsz? – kérdeztem meg mikor már elviselhetetlenné vált a csend. Harry sértődötten húzta fel a szemöldökét.

- Meg sem kínálsz egy kávéval? – szavai hallatán újra elöntött a düh, de próbáltam nem mutatni. Biztosan ez a célja, de nem fogom megadni neki azt az örömöt, hogy kiborulni lásson. Gonoszan elmosolyodtam.

- Nem. – Harry egy ideig megint tanulmányozott, de aztán bólintott és belefogott a mondandójába.

- Sajnálom, ami ma történt, de tudnod kell… - mielőtt befejezhette volna a mondatot dühösen félbeszakítottam.

- Még van képed idejönni bocsánatot kérni? Mit képzelsz te magadról? Eddig még senki nem ütött meg. Még apám se és te ide jössz egyszerűen bocsánatot kérni? Tudd meg, hogy nem vagyok kíváncsi a sajnálatodra. Most pedig menj – Harry egy ideig tanulmányozott, majd felállt és minden szó nélkül elviharzott. Amint csapódott a bejárati ajtó, megkönnyebbülten sóhajtottam és lerogytam a kanapéra. Nem akartam ilyen durva lenni vele, de nem hagyott más választást. Meg kellett tőle szabadulnom és ez csak így válhatott lehetővé. Gondolataimból a kopogtatás zavart meg. Értetlenkedve néztem az órámra. Ki keres ilyen későn? Általában nem szoktak ilyen későn keresni. Még egyszer kopogtattak, de ezúttal erősebben. Az illető biztosan tudja, hogy itthon vagyok. Nagy kínszenvedések között felálltam és megindultam az ajtó felé, de mielőtt kinyitottam volna kilestem a kémlelőn. Nem láttam senkit. Kezemet a kilincsre helyeztem és kitártam az ajtót. Harryt megpillantva megdermedtem. Mit keres itt? Az előbb ment el. Mit akar még tőlem? Mielőtt bármit mondhattam volna Harry magához húzott és gyengéden megcsókolt. Eleinte úgy meglepődtem, hogy nem is viszonoztam, de hamar felocsúdtam és viszonoztam. Harry reakciómat látva elégedetten hümmögött. Zihálva váltunk el egymás ajkaitól és zavartan néztünk egymásra, egészen addig, míg Harry meg nem szólalt.

- Bármit is gondolsz róla, nem akartalak bántani és abban a pillanatban megbántam mikor megütöttelek. Nem azért mentem utánad. Remélem egyszer meg fogsz tudni bocsátani – nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, de Harry sietős léptekkel elment. Egy ideig még néztem az üres folyosót. Lehet, hogy félre ismertem Harryt? Lehetséges, hogy nem is olyan kegyetlen, mint amilyennek hiszem? Mosolyogva érintettem meg ajkamat, amit nemrég még Harry szája kényeztetett. Utoljára akkor csókolt meg ilyen gyengéden, mikor az utolsó éjszakánk volt együtt. Szívem fájdalmasan összeszorult az emlék hatására. Úgy látszik még mindig nem tudtam eléggé feldolgozni azt a tényt, hogy Harry elhagyott. Miért vagyok ilyen gyenge? Egyetlen csók és én bármire képes lettem volna, csakis az ő kedvéért. Mi történik velem? Legszívesebben elsüllyednék a föld alá és eltűnnék a világ szeme elől, de legfőképpen Harry elől. Ebben a pillanatban, elmémben felrémlett egy kép, amin boldogan mosolygok Harry ölelésében, miközben a szüleim boldogan néznek minket és azt mondogatják milyen büszkék a lányukra, mert ilyen fiút tudott kifogni magának. Az emlék hatására megint szomorúan biggyesztettem le az ajkam. Nem bírtam tovább visszatartani és egy kóbor könnycsepp csordult ki szemeim gödréből.

- Miért? – suttogtam magam, miközben az ajtófélfának dőltem és csúsztam lefelé egészen addig, míg a fenekem a földet nem érintette. – Miért kellett mindennek így történnie? – most egy másik emlékkép kúszott elő elmém leghátuljából, amit próbáltam nagyon mélyre eltemetni magamban, ami a jelek szerint nem sikerült. Az a kép volt mikor Harry-vel első közös éjszakánkat tartottuk. Ő vette el a szüzességem és emiatt jobban kötődöm hozzá, mint bárki máshoz. Próbáltam elfelejteni ezt az emléket, de nem sikerül. Mindenkinek azt meséltem, hogy az első egy délutáni numera volt, de ez nem volt igaz. Mindenki egy ribancnak gondol, amiatt, hogy nem olyannak adtam magam, először akit igazán szeretek, de ha tudnák, az igazságot biztosan szétkürtölnék. Most pedig, hogy Harry híres, biztosan eladnák és ez rosszabb volt, mint bármi, amit el tudtam képzelni. Nem akartam magam a címlapon látni és Harry is örökre meggyűlölne, ha ezt megtudná. Sosem bocsátaná meg magamnak és én se. Ilyen kegyetlen még én sem vagyok. Szégyen, hogy nem bízom a barátaimban, de nem tudok mit csinálni.  Nem tudok megbízni bennük. Még Amberben sem. Nem véletlenül nem meséltem senkinek a múltamról. Senkinek semmi köze hozzá, de most, hogy Harry itt van, feszélyezve érzem magam. Ő tudja egyedül a múltamról az igazságot és félek, hogy valakinek eljár a szája. Kínlódva feltornáztam magam a földről és beléptem a házba mielőtt még valaki mentőt hív, mert azt hiszi túladagoltam magam, mert ebből az öregemberből még ez is kitelik. A szomszédomban volt egy öreg bácsi, aki mindenért belém kötött, és amikor csak alkalma nyílt rá sértegetett. Mondjuk így belegondolva ő legszívesebben holtan látna, és nem hívná ki a mentőket. ezzel a gondolattal hajtottam nyugovóra a fejemet.

15. fejezet

Drága olvasóim! köszönöm az előző részhez írt kommenteket. Nagyon sokat jelentettek. remélem ez a rész is fog annyira tetszeni mint az előző! Jó olvasást és véleményeket várok :)

Nincs szükségem rád

- Kate – guggolt le mellém sietve miközben megpróbált felsegíteni a földről. – Jól vagy? – hangja kétségbeesésről árulkodott, de nem bírtam hinni neki. Az előbbiek után nem. Akit én ismertem az sosem lett volna képes megütni, de Harry ettől sem tántorodott el. Mitől lett ilyen kegyetlen? Eddig sosem gondoltam volna, hogy valaha félelmet fogok érezni ennek az embernek a közelében.

- Ne nyúlj hozzám – löktem el felém közeledő kezét. Ellenséges hangomtól megdermedt. Szemébe sajnálat és megbánás ült, de nem foglalkoztam vele. Szememből még mindig patakokban folytak a könnyeim. Még mindig alig akartam felfogni az előbb történteket. Ez most tényleg megtörtént.

- Kate, kérlek – nyújtotta ki megint felém a kezét, de én ijedtemben hátráltam egyet. Nem akartam, hogy megint megüssön. Nem akartam róla ilyen emlékeket őrizni – Nem akarlak bántani – arcán őszinte megrökönyödés ült ki, amitől egy kicsit meglepődtem. komolyan azt hittem, úgy teszek mintha mi sem történt volna? Mivel nem válaszoltam tovább folytatta– Nem értem mi ütött belém. Nem akartalak megütni, csak elvesztettem a testem fölött a kontrollt. – éreztem, ahogyan egyre gyengülök könyörgő hangja hallatán, de megkeményítettem magam. Most nem dőlhetek be neki, mert akkor nem tudnám többé gyűlölni, igaz most sem tudom, de nagyon próbálkozom. – Én csak segíteni szeretnék – folytatta, de itt végleg elszakadt a cérna. Én nem akartam tőle semmit, csak annyit hogy hagyjon békén és had éljem tovább az életemet.

- Nem kell a segítséged. Nincs szükségem rád. – szavaim hallatán arca elkomorult, de én folytattam mintha nem vettem volna észre. – Most pedig szeretnék haza jutni lehetőleg nélküled – ezzel hátat fordítottam neki, de mielőtt még elindulhattam megfogta a csuklómat és visszarántott.

- Nem mész sehova. Még nem végeztünk – gerincemen hideg borzongás futott végig. Most komolyan féltem Harrytől, pedig én nem vagyok az a hirtelen ijedős fajta. Most viszont gyönyörű zöld szemeiben ott izzott a harag lángja, amitől nagyon megijedtem. Harry az emlékeimbe mindig mosolygott és türelmes stílus volt, de ez az ember, aki itt áll előttem egészen biztosan nem olyan, mint ő. Azt sem tudom, hogy ez ki. Nem ismerek rá.

- Ki vagy te? – kérdeztem meg végül remegő hangom, aminek hatására sikerült kicsalnom Harryből egy meglepett pillantást.

- Hogy érted ezt?

- Azaz ember, akit én ismerek sosem viselkedett ilyen erőszakosan és nem tartana itt akaratom ellenére – Harry nem szólt egy szót sem, de a szorítása a karomon enyhült, majd teljesen lehanyatlott. Mivel nem szólt egy szót sem hátat fordítottam neki és ott hagytam. Harry nem kapott utánam megint és nem is szólalt meg. Egyszerűen hagyott elmenni, amin én lepődtem meg a legjobban. Amint biztosra vettem, hogy Harry már nem láthat kezembe temettem az arcomat és neki dőltem az egyik ház sarkának. Mégis mi volt ez az egész? Nem is értem. Egyszer erőszakos, de oly annyira, hogy megijedek tőle, de mákor pedig olyan aggódó, gondoskodó és gyengéd. Nem értem ezt az egészet. Mi történhetett Harryvel Londonban?  Legszívesebben megkérdezném tőle, de nem akarok visszamenni. Már csak abban reménykedem nem hív többet és megint eltűnik az életemből. Nagy nehezen összeszedtem magam és elindultam hazafelé. Nem vágytam semmi másra, csak egy jó forró frissítő fürdőre és alvásra, hogy végre ki tudja törölni a gondolataim közül Harryt és azt a gyönyörű zöld tekintetét.

Harry:

Ki vagy te? Ez a mondat cikázott át vagy századszor az agyamon miközben visszaballagtam az autómhoz. Vajon komolyan gondolta? Ennyire felismerhetetlen lennék? Ennyire kegyetlen lettem volna vele? Mit nem adnék azért, ha úgy tudnánk beszélgetni, mint régen. Hiányoznak azok a régi szép idők. Pedig mennyi mindent tettem csak azért, hogy megtaláljam, de úgy látszik, mindez őt egyáltalán nem érdekli. De hát mire számítottam? A nyakamba borul és sírva vallja be, mennyire szeret? Mekkora egy barom vagyok. Sóhajtva vágtam bele a fejemet a kormánykerékbe. Legjobb lesz, ha kiszállok az életéből. Elvégre maga mondta, nincsen szüksége rám. Minek erőszakoskodom. Azaz ember, akit én ismerek sosem viselkedett ilyen erőszakosan és nem tartana itt akaratom ellenére. Szívem összefacsarodott amikor Kate szavaira gondoltam. Tényleg ennyire megváltoztam volna? Megráztam a fejemet. nem. Csak Kate-vel viselkedem így. Mindenki mással tudok normálisan társalogni, de Kate-vel valahogy nem megy. Miért? Ismét megráztam a fejem. Ezt nem hagyhatom annyiban. Kate-nak segítségre van szüksége és nem fogom hagyni, hogy még jobban tönkre tegye az életét.  Amint láttam már így is eléggé lecsúszott és minden erőmmel azon leszek, hogy visszahúzzam és segítsem a továbbiakban is. Még akkor is, ha nem akar tőlem semmit, pedig legszívesebben megcsókoltam volna azt az érzéki ajkát. Miután megütöttem ott helyben el tudtam volna süllyedni, de már nem tehettem meg nem történté.  Beszélek vele még egyszer. hátha meghallgat. Miután megszületett az elhatározásom kihalásztam a telefonomat a zsebemből és tárcsáztam Andy számát.

- Igen? – vette fel kicsit mogorván, a késői telefon miatt, de nem foglalkoztam vele, rögtön belevágtam a mondandómba.

- Hol lakik Kate – amint meghallotta, hogy én keresem már semmi kifogása nem volna a zavarásom ellen, sőt, rögtön megmondta a címet. Letettem a telefont és már indultam is a megadott címre. beszélni fogok azzal az önfejű lánnyal és megpróbálom meggyőzni, hogy fogadja el a segítségemet, mert szüksége van rá. Még akkor is, ha nem akarja bevallani. Fél órán belül ott is voltam a megadott címen. Mit fog vajon szólni Kate, ha kinyitja az ajtót és meglát? Nem hiszem, hogy örülni fog. Főleg a nemrégiben kialakult veszekedés után. Remélem, azért meghallgat és nem dob ki rögtön az első szónál. Elvégre ez az ő lakása, és ha nem akar engem benne látni, semmi jogom őt zaklatni, de az el kell ismernem, hogy nagyon szeretnék beszélni vele. Most utoljára, és ha nem hallgat a szép szóra, akkor kicsit keményebben vetem be magam és nem fogom semmire az engedélyét kérni. Andy pedig biztosan mindenben segít és így nem lesz más választása, mint elfogadni az én ajánlatomat. Kiszálltam a kocsiból és nagy léptekkel indultam meg a ház felé. Pár percen belül már az ajtaja előtt ácsorogtam és próbáltam erőt meríteni, de nem nagyon jött össze. Mély lélegzetet vettem és bekopogtam. Míg arra vártam, hogy kinyissa az ajtót, olyan hangosan vert a szívem, hogy attól féltem még a szomszédok is meghallják. Ebben a pillanatban nyílt ki a lakás ajtaja és ott állt ő. Nem volt rajta semmi más csak egy selyem köntös, ami nem sokat bízott a képzeletre.

- Szia Kate – szólaltam meg végre amint befejeztem az alapos elemezgetést. Kate szeme hatalmasra tágult és csak egy mondat jött ki rajta.

- Te meg mi a fenét keresel itt? – az elsuttogott szavak egészen a szívem közepéig hatoltak.

14. fejezet

Csalódtam benned

Még mindig Andy komoly hangja visszhangzott a fejemben. Nagyon féltem. Kár lett volna tagadni. Nagyon féltem, hogy elveszítem a munkám és vele együtt a lakásom. Harry tényleg képes volt bepanaszolni? Remélem azt nem mondta el, hogy szedtem is be anyagot tegnap. Igazság szerint nem tartottam Harryt ekkora szemétnek. Még akkor, se ha megfenyegetett. Hamarabb odaértem Andy irodájához, mint számítottam rá. Nem bántam volna, ha mondjuk, még egy olyan öt órát sétálok és csak aztán értem volna oda. Mély lélegzetet vettem és bekopogtam.

- Gyere – hallom meg Andy erőteljes hangját. Még egyszer veszek egy mély lélegzetet, majd benyitok és abban a pillanatban még a vér is meghűl bennem. Harry ült az íróasztallal szemben. Félve léptem be az irodába. Andy amint beléptem fölpillantott. – Na, végre. Már azt hittem, nem is jössz – jeges rémület futott végig a gerincemen, de próbáltam nem kimutatni a félelmemet.

- Siettem, ahogy tudtam – védekeztem, de úgy tűnik feleslegesen, mert Andy máris újból Harry felé fordította a figyelmét.

- Akkor megegyeztünk? – ismertem ezt a nézést. Nem régóta ismerem Andyt, de ezt a nézést már rengetegszer láttam. Akkor szokta használni, ha épp egy hatalmas üzletet kötött. Ezzel nézett rám mikor legelőször jártam az irodájában.

- Természetesen – ezek ketten úgy beszélgettek mintha nem is lennék itt. Volt egy olyan érzésem, hogy rólam is szó volt.

- Mit akartál velem beszélni? – vettem végül elég bátorságot, hogy meg tudjak szólalni. Andy nemtörődöm arckifejezéssel fordult felém.

- Ülj le – mutatott a másik székre, ami közvetlenül Harry mellett foglalt helyet. Amint leültem észrevettem Harry kaján vigyorát, amiből rögtön leszűrtem valami nem éppen kedvező dolgok fogok hallani nemsokára.

- Kötöttem egy üzletet Harryvel – kezdett bele Andy. Megint hideg borzongás futott végig a gerincemen, amint szerintem Harry is észrevett, mert széles mosolyra húzta a száját.  – Megkért rá, hogy a mai napot töltsed vele, mert a tegnap estét nagyon élvezte és háromszor annyit fizetne érte – hirtelenjében a tüdőmből minden levegő kiszállt. Ez nem lehet igaz. Erre Harry sem lenne képes. Ennél még az is jobb lenne, ha kirúgnának. Nem akarom vele tölteni ezt a napot és ezt ő pontosan tudja. Egyáltalán mióta tegezi ő Harryt. Eddig minden ügyfelét magázott. Kezdtem igazán kétségbe esni.

- Ezt nem mondhatja komolyan – nyögtem ki végül. Andy méreg arccal fordult felém, amiből arra következtettem, hogy most eléggé felhúzta magát szavaimon.

- Neked az a dolgod, hogy az ügyfeleink minden kívánságait kielégítsd. Most nincs itt az ideje a veszekedésnek – legyintett egyet. – Már ki is fizette az egész napot, szóval nincs mit tenned. Vele kell mennem. Ügy lezárva – most éreztem először mióta ezt a munkát csinálom, hogy nem fogom tudni végigcsinálni - Ezzel az emberrel egyszerűen képtelen vagyok az egész napot tölteni, de nem éppen úgy néz ki, mintha lenne más választásom. Még mindig szükségem van a munkámra, még akkor is, ha nem éppen tetszik és emiatt megijedek. Félek, mert lefogadom Harry minden adandó alkalmat ki fog használni, hogy a közelembe tudjon férkőzni.

- Mehetünk? – érintette meg Harry a vállamat, amitől összerázkódtam. Még mindig szélesen vigyorgott, ezzel jelezve, hogy élvezi az itt történteket. Legszívesebben behúztam volna neki, ezzel is letörölve azt a vigyor a képéről. Miközben felálltam feltűnően végig mérte a testemet. Kezdtem igazán dühös lenni és ezt ő is észrevette, de még nem csinálhatok cirkuszt. Addig legalább ki kell bírnom, míg Andy közelében vagyunk, utána minden haragomat kiadom. Láttam Harry szemén, hogy ezt ő is sejti, sőt mulattatja.

- Jó szórakozást – kiáltott még utánunk Andy, de egyikőnk sem törődött vele különösebben. Mind a ketten bele voltunk merülve a gondolatainkba. Úgy mozogtam, mint egy bábu. Még mindig nem tudtam elhinni, hogy pont ez velem történik meg. Ilyen egyszerűen nincs.  Ez nem velem történik meg. ez egy álom. Már a kocsiban ültünk mikor kezdtem már egy kicsit feloldódni és igazán dühös lenni. Most jutott el igazán a tudatomig, mit művel Harry.

- Mégis mit képzelsz te magadról? – kezdtem el üvölteni. Nem fogom hagyni, hogy azt képzelje, magáról mindent megtehet, azért mert híres.

- Miért? – kérdezett vissza flegmán. Úgy csinál, mint aki nem érti a kérdést, de ezzel nem tudott etetni. Pontosan tudom, hogy mennyire élvezi a helyzetet. A szeme elárulja. Ismerem már annyira, hogy ezt tudjam.

- Nagyon jól tudod, hogy nem akartam veled találkozni. Alig vártam, hogy lelépjek a házból. Miért csinálod ezt? Mire jó ez neked? Miért jó, hogy kínozhatsz? Mit élvezel ebbe? Neked nincsen szíved? Nem emlékszem, hogy régen is ilyen kegyetlen lettél volna, de az is lehet, hogy csak titkoltad. Ez.. – itt elakadtam, mert Harry akkorát fékezett, hogy előre estem, mert nem voltam bekötve. Villámló tekintettel fordult felém.

- Nincs jogod így beszélni velem – hangja halk, de vészjósló volt – Egyenlőre még azt kell csinálnod amit én mondok, és nem azt amit te jónak látsz. Egyébként meg csak beszélni akartam veled, de ha nem hagyod abba sztiptizelned is kell – nagyot nyeltem félelmemben. Harrynek ezt az oldalát egyáltalán nem ismertem. Mit akarhat tőlem? Miért fenyeget? Régen sosem tett volna ilyet. Mi történt vele az elmúlt időszakban?

- Miről akartál velem beszélni? – próbáltam nyugodt hangot megütni vele, de a hangom megbicsaklott és ezt szemlátomás ő is észrevette, sőt szórakozott rajta. Örül neki, hogy meg tudott félemlíteni. Kezdek kételkedni abban, hogy ő valóban Harry. Régen nem élvezte volna ennyire, hogy fájdalmat okoz nekem.

- Először is nagyot csalódtam benned – a döbbenettől az állam a padlót súrolta. Még ő csalódott bennem?

- Miért? – nyögtem ki nagy nehezen. Harrynél itt szakadt el a cérna. Teli torokból elkezdett üvölteni.

- Még azt kérdezed miért? Vedd már észre magad. Drogozol és egy rohadt kúrva vagy. Szerinted mit éreznének a szüleid? Örülnének neki, hogy a lányuk az utcán illegeti magát? Nem számít, hogy idős vagy fiatal? Képes vagy mindenkivel lefeküdni? Akkor velem miért nem? Mióta lettél válogatós? De tudod mit? Ezen túl én is elvárom, hogy a pénzemért leszopj, addig is csöndben maradsz – nem bírtam tovább. Tenyerem egy hatalmas pofon kíséretében érkezett meg Harry arcán. Harry ettől még mérgesebb lesz. Kezdtem azt érezni, hogy elveszítette a kontrolt a saját teste felett. Harry felemelte a kezét és akkorát vágott az arcomba, hogy a fejem hátrabicsaklott. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam az autóból és futásnak eredtem. Sosem gondoltam volna, hogy képes kezet emelni rám. Most jött el az a pont, hogy igazán félek tőle. Félek, mert évek óta nem láttam, félek, mert eddig soha nem emelt kezet rám és félek, mert még mindig szeretem. Ettől ijedtem meg a legjobban.

- Kate, várj – ez Harry. Még gyorsabban kezdek futni, de nem vettem észre az előttem heverő ágat és hasra esek bennem. Nem bírom tovább elkezdtem zokogni és ebben a pillanatban ért utol Harry.