8. fejezet

Hiányzik valami

Nem bírtam tovább a bezárt lakásban maradni, ezért inkább elindultam sétálni egy kicsit. Olyan egyedül érzem magam. Miért érzem azt, hogy nincsen egy barátom se és nem számíthatok senkire? Elvégre ott van Amber és még rajta kívül is rengeteg barátom van, mégis úgy érzem, ha igazán bajban lennék, mindenki cserben hagyna. Akaratlanul is a lábaim egy ismerős környékre vittek. Nem vettem észre egészen addig, míg ahhoz a nagy házhoz nem értem amiben annyi évet eltöltöttem. Anya mindig azt hangsúlyozta mennyire szeret itt élni és semmi pénzést nem cserélné el ezt a házat, még akkor sem ha apa egyfoltában zsörtölődik miatta. Mosolyra húzódott a szám. Legszívesebben most azonnal odamennék és bekopogtatnék, de nem lehet. Apa világosan megmondta a legutolsó találkozásunkkor, hogy többet nem akar meglátni még a háza környékén se. El sem tudom mondani mennyire bánom már azt a percet is mikor nem hittem nekik és a saját fejem után mentem. Pedig tisztában vagyok vele, hogy ők csak jót akartak és nem rosszindulatból avatkoztak bele az életembe. Miközben a házat néztem gondolataim visszakanyarodtak ahhoz az utolsó éjszakához. Akkor láttam utoljára a szüleimet.
*Visszatekintés*
- Mond, hogy ez nem a tiéd - támadott le apám amint beléptem a bejárati ajtón. Értetlenkedve néztem szét és megpróbáltam kideríteni, mi okozta ezt a hirtelen jött feszültséget. A szüleim mindig is boldogok voltak együtt és nem igen volt olyan ami igazán el tudta rontani a kedvüket. Tekintetem körbehordoztam az előszobán, majd mikor nem láttam semmit tanácstalanul megvontam a vállamat.
- Micsoda? - léptem beljebb mielőtt még válaszolhatott volna. Megkönnyebbülve dobtam le az iskolai táskámat, majd elindultam a hűtő felé, hogy egyek valamit, még mindig apa válaszát vártam, de többet nem szólalt meg. Ahogy a hűtő mellé értem megfagyott a vér az ereimben. A pulton az én tablettáim feküdtek kiterítve. Most már legalább tudom miért ilyen feszült a hangulat.
- Várom a válaszodat - szólalt meg közvetlen mögülem, amitől annyira megijedtem, hogy ugrotta egyet. Nem akartam neki elmondani az igazságot, de úgy látszik itt az alkalom. Had tudja meg milyen is valójában a lánya.
- Igen az enyém - fordultam félig hátra - És?- apa feje egyre vörösebb árnyalatot vett fel. Megfogott a vállamnál fogva és durván maga felé fordított.
- Te normális vagy? Drogozol? Éppen te, aki mindennél jobban gyűlölöd még a ciginek a szagát is? - szavaiból ki lehetett hallani a csalódottságot és egyben a dühöt. Okolja magát, hogy mit rontott el és közben nagyot csalódott bennem, hogy ilyenre adtam a fejemet. - Mióta? - szegezte nekem a kérdést. Éreztem ahogyan az adrenalin szétárad a testemben. Kitéptem magam apám szorításából, majd mérgesen belekezdtem.
- Mit érdekel az téged? Ez a én életem. Nem tartozom neked elszámolni valóval, hogy mire költöm a zsebpénzemet. Nincsen jogod beleszólni az életembe.amint befejeztem, apa tenyere egy nagy csattanással ért az arcomhoz. Mielőtt még reagálhattam volna, most ő kezdett el üvölteni teli torokból.
- Addig igenis van hozzá közöm ameddig itt laksz és nem fogom hagyni, hogy a lányom teljesen tönkre tegye magát. Ha annyira fontos neked ez a pár tabletta akkor örökre búcsút mondhatsz a csalásosnak, mert én nem fogok szégyenkezni miattad.
- Nem is kell. Most rögtön elmegyek és többet nem fogtok látni - anyám hangosan felzokogott, de apa és én haragosan méregettük egymást.
- Többe nem akarlak látni még a ház közelében sem. Te többé nem vagy a lányom, csak egy idegen - üvöltöttem még búcsúzóul, majd kicsörtetett a konyhából. Anya odaszaladt hozzám.
- Nem gondolta komolyan. Nem mehetsz el. Mindent meg tudunk oldani - akármit mondott én már csak a fejemet csóváltam és csak az kattogott a fejemben, hogy minél előbb tűnjek el a házból.
*Visszatekintés vége*
Legnehezebb anyát voltr ott hagyni, főle, hogy rimánkodott és könyörgött, ne menjek el, de már késő volt. Túl sok mindent vágtunk egymás fejéhez és nem szerettem volna még több csalódást okozni nekik, mert ha maradtam volna ez történt volna. Azóta sem beszéltem egyikőjükkel sem. Fogalmuk sincsen merre találnak és ez így van rendjén. Elszomorodva indultam el hazafelé. Már öt óra is elmúlt és nekem hét órakor munkám van. Muszáj elkészülnöm időben, mert nem szeretném, ha panaszt tennének Andynél. Nem szeretném elveszíteni az állásomat, még akkor sem ha nem éppen a legjobb.

7. fejezet

Teljesen egyedül

Másnap reggel gondolataimba merülve ültem az ágyamon. Elmerülő gondolataimat a telefonom csörgése szakította félve. Legszívesebben nem vettem fel volna fel mert semmi kedvem nem volt most bárkivel beszélni. Volt elég gondom így is, de amikor megláttam Andy számát a kijelzőn rögtön felkaptam.
- Igen? - szóltam bele nyugodtnak tettetett hangon.Volt egy olyan érzésem, hogy nem lenne jó ha ma is elmennék dolgozni  tegnapiak után, de aztán átgondoltam, hogy tulajdonképpen nekem most jobban kell a pénz mint bármikor mert nagy a valószínűsége, hogy utcára kerülök. Pénz nélkül pedig nincsenek túl jó esélyeim.
- Végre, hogy felvetted. Mi tartott ilyen sokáig? - szólt bele  telefonba mérgesen Andy. Gyorsan kutakodtam az agyamban valami hihető magyarázat után. Azt mégsem mondhattam, hogy nincsen kedvem dolgozni mivel még egy napot dolgoztam és az sem sikerült valami jól. Ha most előállnék egy kifogással egészen biztos, hogy hamarosan munkanélküli lennék.
- Zuhany alatt voltam - böktem ki az első ötletet ami eszembe jutott. A vonal végén csönd volt és szinte biztosra vettem, hogy azt mérlegeli mennyire hihet nekem, de nem nagyon érdekelt, elvégre semmi köze hozzá, hogy én mit csinálok és nagyon szeretném ha ez így is maradna.
- Munkám van a számodra - vágott bele rögtön a közepébe. Már csak abban reménykedtem, hogy nem a tegnapi pasi kereste fel ismét mert ő volt az utolsó akit ebben a pillanatban látni akartam. - A srác nemrég költözött ide és szeretne egy kicsit szórakozni. Rád gondoltam. Azt kérte, hogy sima farmert és felsőt vegyél fel és ne cicomázd ki magadat. Értve vagyok? - Andy sosem kertel. Viszont volt egy kérdés amit mindenképpen fel akartam neki tenni és csak reménykedni tudtam benne, hogy igen lesz a válasz.
- Fiatal? - vettem végre  bátorságot, hogy megkérdezzem. Visszafojtott lélegzettel vártam Andy válaszát, de a vonal végén csönd honolt. Épp meg akartam ismételni a kérdést mikor végre megszólalt.
- Mit számít az. Neked az a dolgod, hogy elszórakoztasd akár fiatal akár idős, ha ez nem tetszik akkor jobb ha búcsút mondunk egymásnak. Megértetted? - basszus, felidegesítettem. Egyáltalán nem ez volt a célom, csak meg akartam tudni, hogy mire számítsak, erre ő már rögtön ki akar rúgni, még ha nem is fogalmazott ilyen pontosan, de a hangszínéből rögtön tudtam, hogy még egy kérdés és szedhetem a sátorfámat, azt pedig nem akartam. Nagyon kellett a pénz.
- Megértettem - válaszoltam végül csendes hangon. Nem akartam megint felidegesíteni a kérdéseimmel, de attól tartok, hogy ez hamarabb be fog következni mint én azt gondolnám és akkor biztos elveszítem a munkámat. Miért kellett magamat ilyen nehéz helyzetbe hoznom?
- Remek. Este hétre kell a helyszínen lenned, már átküldtem E-mailban a címet. Jó szórakozást - ezzel le is tette a telefont. Haragszik, egyből ez jutott az eszembe. Eddig mindig kedves volt velem, de lehet, hogy csak azért, hogy megnyerjen magának és most már ő is úgy kezelhet mint egy kurvát amit nem is csodálok. Magamnak köszönhetek mindent. Szétnéztem a lakásban amit most úgy éreztem jobb lenne ha meg tudnék osztani valakivel és el tudnám mondani a bánatomat valakinek. Régen anyával sokat beszélgettünk, ő volt azaz ember akinek mindent fenntartás nélkül el mertem mondani. Mindig megértő volt velem és ha szomorú voltam mindig felvidított. Elvégre ez  az édesanyák dolga, nem? Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire hiányoznak nekem azok az idők mikor még nem kellett miattam szégyenkezniük. Legszívesebben visszapörgehetném az időt egészen addig míg  apámmal össze nem vesztem és eljöttem otthonról. Most így utólag belegondolva sok mindent másképp csinálnék és akkor most nem érezném magam ilyen egyedül. Ez a magány kezd felemészteni és ettől megijedtem. Mindig is szerettem egyedül lenni mert akkor tudtam gondolkozni, de most, hogy minden nap egyedül fekszem és kelek már kezd ez a magány felemészteni. Nem bírom elviselni ha ilyen csönd van. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a telefonomat és tárcsáztam Amber számát, de mielőtt felhívtam volna megnéztem mennyi az idő. Még korán van ahhoz, hogy elkezdjek estére készülődni ezért tárcsáztam a számot. Olyan sokáig csörgött, hogy már azt hittem fel sem fogja venni, de amikor már arra készültem, hogy leteszem Amber szólt bele a telefonba lihegve.
- Igen? - szólt bele a telefonba zihálva. Valamiért azaz érzés kerített hatalmába, hogy nagyon is munka közben kaptam el. Mély lélegzetet vettem és megszólaltam mielőtt még azt hiszi, hogy szórakozom.
- Szia Amber! Rosszkor hívlak?
- Hát eléggé munka közben vagyok, de azért mond nyugodtan - kicsit furcsálltam, hogy a pasi akivel éppen kavar csak így megengedi neki, hogy telefonálgasson, de most ez érdekelt legkevésbé. A lényeg, hogy felvette a telefont.
- Nincs kedved találkozni velem? Idegőrlő itthon ülni egyedül - a vonal túlsó végén csend honolt ami azt jelentette, hogy átfutotta a napi rendjét.
- Menjünk el este Benito bulijába. Jó? Most nem tudok menni mert egymás után három munkám is van, ezért nem tudok most elmenni - meghökkentem. Három munka egymás után? Hogyhogy soha nem kapott el még semmit? Nem is értem, hogyan képes ilyen életet élni, én egyszeri alkalom után is hulla fáradt voltam. Hármat egymás után biztosan nem bírnék végig csinálni, de az is lehet, ha beletanulok akkor már nekem sem fog gondot okozni.
- Rendben, menjünk, de csak később tudok menni, mert hétkor kell találkoznom valakivel - egyeztem bele végül, bár egy kicsit csalódott voltam, hogy nem tudott velem most találkozni, de ha jobban belegondolok jobb ha este találkozunk mert legalább eltereli az este történtekről a gondolataimat, ami ha jobban belegondolok jobb lesz. Nem akarok megint egyedül haza jönni a "munkám" után. Miután letettük a telefont csendben ültem a néma lakásban és azon gondolkoztam, hogy milyen lett volna az életem, ha Harryvel együtt maradunk.

6. fejezet

Drága olvasóim! Gondolom láttátok, hogy az elmúlt két részt rosszul tettem ki mert egy kicsit elcsúsztam és nem figyeltem oda. Ezért mindenkitől elnézést kérek és borzasztóan hálás vagyok Boginak, hogy szólt. Itt van a hatodik fejezet, így legalább érteni fogjátok. Még a mai napon fel fogom rakni a hetediket és a nyolcadikat is, mivel így most két hét csúszásban vagyok. Azért remélem tetszeni fognak a részek. Ha tetszettek arra kérek mindenkit, hogy írjon legalább egy megjegyzést, hogy tisztában legyek vele mit kéne esetleg változtatni. Jó olvasást a részekhez.

Puszi! :)

Csajos este

Merengésemből a telefon hangos sípolása szakított ki. Nehezen feltápászkodtam és odaléptem a táskámhoz, hogy előbányásszam a telefont. Már vagy tíz perce kutattam a már néma telefon után, de nem találtam, ezért dühömben kiborítottam a táska egész tartalmát. Épphogy felveszem a telefont, ismét megszólal.
- Szia - szóltam bele vidáman amint megláttam Amber nevét a kijelzőn. - Mi újság? Délután majd bemegyek hozzád - folytattam mielőtt még bármit mondott volna. Lélegzetvételnyi szünet van a túloldalom. Már kezdtem aggódni, mikor Amber vidáman beleszólt a telefonba.
- Nem kell bejönnöd hozzám - szavai hallatán még a vér is megfagyott az ereimben. Mi történhetett? Miért nem szeretné, ha bemennék? Néhány másodperc alatt a legszörnyűbb dolgok peregtek végig a szemem előtt-
- Miért? - próbáltam, úgy csinálni mint aki teljesen nyugodt, de nem nagyon sikerül. A hangom úgy remegett, hogy még én is hallottam. Egészen biztosan nem vettem be. Míg vártam a válaszára, néha fohászt mormoltam el.
- Azért mert ma megvizsgált az orvos - visszafojtott lélegzettel vártam a folytatást, de Ambert elhallgatott és várta, hogy reagáljak valamit.
- Mit mondott az orvos? - tört ki belőlem türelmetlenül, amin Amber jót mulatott miközben én mérgemben már a fogamat kezdtem el csikorgatni. Ez szórakozik velem.
- Nyugi már. Azt mondta haza mehetek - megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, amit eddig bent tartottam.
- Frászt hoztad rám - kezdem bele feszült hangon, de amint megint elkezdett nevetni, már én sem bírtam tovább és kibuggyant belőlem. Most ha valaki látna, azt hinné megbolondultam. - Ki menjek eléd? - kérdeztem meg amint lecsillapodtunk, ami elég nehézkesen ment.
- Köszi, de Andy már megígérte, hogy kijön elém és kocsival. Gondolom azt akarja, hogy már most rögtön munkába álljak - az egész testemet elárasztotta a méreg. Még így is képes munkába állítani Ambert? Ennek az embernek nincsen szíve? Még csak ma jön ki a kórházból.
- Nem akarsz rögtön dolgozni, ugye? - az érzelmeimet szerencsére, nem lehetett kihallani a hangomból. Nem szerettem volna, ha tudja mi a véleményem a főnökömről. Még akkor sem ha tudom nem én vagyok az egyetlen.
- Dehogynem. Kell a pénz, nem akarok az utcára kerülni - elszomorodva gondoltam vissza a Darennel folytatott beszélgetésünkre. Én viszont nemsokára fedél nélkül leszek, de ezt nem akartam Amber orrára kötni még akkor sem, ha ő a legjobb barátnőm. Nem szeretném, ha szánakoznának rajtam. Sosem tudtam elviselni és ez még most is így van.
- Nem jössz át este? - váltottam témát, mielőtt még észreveszi a hangulatváltozásomat. Különleges képessége van arra, hogy észre vegye, ha valakit bánt valami. Jól kell játszanom a szerepemet, ha meg akarom téveszteni.
- Okés. Csapunk egy csajos bulit, ahova csak mi ketten vagyunk meghívva, de most mennem kell mert megérkezett Andy Akkor este nyolc körül megyek jó?
- Rendben - miután elköszöntünk visszapakoltam a táskába a kiöntött cuccaimat, majd elindultam a boltba. Semmi kaja nincsen itthon, így inkább gyorsan leszaladok a boltba. Hát nem igazán sikerült, az a gyors vásárlás, gondoltam miközben kiléptem három órával később a bevásárló központból. A legnagyobb hibám, hogy még az élelmiszer boltban is órákat tudok elleni. Már hét óra van. Egy óra múlva Amber ott van nálam és én még takarítani is szerettem volna, de így nem nagyon lesz rá időm. Amint hazaértem elpakoltam a vásárolt holmit, majd elkezdtem készülődni. Mire Amber megérkezett már frissel zuhanyozva és felöltözve nyitottam neki ajtót.
- Szia - adott két puszit miközben beljebb jött a lakásba. - Hoztam pár jó filmet. Egész éjszaka el leszünk vele - mosolygott rám tündérien .
- Jobban vagy? - kérdeztem még egyszer aggodalmasan, mielőtt leültem mellé a kanapéra.
- Persze, nézzük a filmeket - csúsztatta bele a DVD lejátszóba az egyik kedvenc filmjét.

5. fejezet

Ki fogom bírni?

Hangos dörömbölésre ébredtem. Kinyitottam a szememet és fáradtan felültem az ágyban. Olyan fáradtnak éreztem magamat mint aki már egy hete nem aludt. Az új munkám eléggé kikészített, már ha ezt munkának lehet nevezni. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyról majd megindultam az ajtó felé, de mielőtt még kinyitottam volna végig néztem magamon. Szörnyen néztem ki. még mindig az a ruha volt rajtam amit tegnap este viseltem, felgyűrődött az alvástól és ezáltal úgy nézett ki mintha egy kutya szájából húzták volna ki. Önbíráló gondolataimat megint hangos dörömbölés szakította félbe. Bosszúsan néztem a még mindig csukott ajtóra, de mielőtt kinyitottam volna bementem a fürdőszobába. Levettem a gyűrött ruhámat, fogat mostam, megfésülködtem. Mire mindennel végeztem megint kopogtattak, de ezúttal már hosszabban és hangosabban.
- Megyek már - szóltam ki bosszúsan. Kiléptem a fürdőszobából még mindig meztelenül majd odaléptem a szekrényemhez és kivettem a köntösömet. Megpróbálom gyorsan lerázni az illetőt és visszafeküdni még egy kicsit aludni. Amint kinyitottam az ajtót nagy meglepetés fogadott.
- Te mit keresel itt? - találtam meg végül a hangom. Még a vér is meghűlt bennem mikor megláttam, hogy Daren áll az ajtóban. Mégis mit akar tőlem? Még nem telt le az egy hét amit haladékként adott.
- Beszélnem kell veled - a hangja szokatlanul komoly volt ami megrémisztett. Daren mindig mindent viccként fogott fel és egyáltalán nem érdekelte, hogy ezzel kinek okoz fájdalmat.
- Miről? - kérdeztem remegő hangon. Kezdtem megijedni és ez a hangomon is észrevehető volt. Volt egy olyan érzésem, hogy most olyan hírt fog közölni ami nekem nem fog tetszeni és ettől megijedtem. Féltem, hogy megint azzal rukkol elő, hogy el kell hagynom a házat. Nem akarok megint emiatt aggódni.
- Eladtam a házat - minden egyes szava tűszúrásként ért. Ezt nem mondhatja komolyan - Az új tulajdonos viszont nem lesz olyan jó szívű veled mint én. Szóval jobban teszed ha egy-két napon belül rendezed a tartozásodat mert különben nem sokáig fogsz már a házban lakni - olyan higgadtan hozta a tudomásomra azt, hogy lehet nemsokára utcára kerülök mint egy hétköznapi dolgot. Legalább valamiféle megbánást tükrözhetne a szeme, de semmi. Hidegen hagyja, hogy mi lesz velem. - Ő nem fogja hagyni, hogy a testeddel fizesd ki a tartozásodat ahogyan velem tetted - nem bírtam tovább. Tenyerem egy hatalmas ütést mért az arcára. Annyira meglepődött, hogy egy pillanatig hátra is tántorodott, de nem tartott sokáig a meglepettsége. Máris támadásba lendült.- Talán nem így volt? Nyugodtan tagadd le, hogy készséggel ágyba bújtál velem azért, hogy adjak még haladékot. Nem így volt? - meg sem várta a válaszomat csak indult kifelé a lakásból, de mielőtt végleg kilépett volna még utoljára visszafordult. - Ja, hogy tudd. Tud arról miért is feküdtél le velem - ezzel nagy ajtócsapódással magara hagyott az apró lakásban. A szemem sarából szép lassan elkezdtek csorogni a könnyek, míg végül zokogásban nem törtem ki. Miért kell nekem mindig ilyen szemét pasikkal kezdenem? Ekkor az agyam leghátsobb zugából előbukkant egy emlék amikor még nem gondolkoztam így a férfiakról.

*Visszaemlékezés*
- Milyen fagyit kérsz kicsim? - mosolygott rám egy göndör hajú és zöld szemű srác. Úgy éreztem, hogy maga a csoda, hogy egy ilyen fiú egyáltalán észrevett engem. Harry mindig azt tartja szem előtt mi okoz nekem a legnagyobb örömöt. Életemnél is jobban szeretem ezt a fiút és ezt ő is tudja.
- Epreset kérek - öleltem magamhoz mosolyogva. Miután Harry megrendelte a fagyikat mosolyogva megfogta a kezemet és odavezetett egy félreeső asztalhoz. Kihúzta nekem a széket, majd ő is leült. Míg vártuk a fagyinkat hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Egyre joban beleéltük magunkat mikor torokköszörülést hallottunk közvetlenül az asztalunk mellett.
- Itt van egy csokis és egy epres fagyi - nézett ránk műmosollyal a pincérnő. Harry megvárta míg elmegy aztán odahajolt a fülemhez és belesuttogott egy szót amitől még a hátamon is felállt a szőr izgalmamban.
- Kívánlak - Harry már régóta megpróbált lefeküdni velem, de mindig felhoztam egy kifogást, de egy idő után megmondtam neki, hogy nem állok még készen rá és utána nem is próbálkozott. Egészen mostanáig. Most már én is késznek érzetem magamat ezért visszasúgtam neki.
- Én is kívánlak - éreztem, hogy szavaimra izgatottság fut végig a testén.
- Akkor menjünk - állt fel az asztaltól. Meg akarta fogni a kezem, hogy engem is felhúzzon, de én megráztam a fejemet és megfogtam a kanalamat.
- Nem hagyom itt a kedvenc fagyimat - olyan fejet vágott, hogy muszáj volt elnevetnem magamat. Nem szólt semmit csak vissza ült a helyére és megvárta míg be nem fejezet az evés. Amint kiürült a kelyhem, ismét felállt.
- Most már mehetünk? - kérdezte izgatottságtól reked hangon, hogy egy kicsit kínozzam még végig húztam a nyelvemet a kanálon vagy háromszor majd végül felálltam.
- Mehetünk - fogtam meg a kezét és kezdtem el húzni a házunk felé.
- Ezt még vissza kapod, kislány - súgta még bele a fülembe míg belemarkolt a fenekembe. Kéjes borzongás futott végig a gerincemen amit Harry is észrevett és halnak elkezdett nevetni. Ezután egyikünk sem szólalt meg. csöndben sétáltunk vissza egészen a házunkig.
*Visszaemlékezés vége*

Azon az estén vesztettem el a szüzességem és akkor abban a pillanatban voltam a világon a legboldogabb. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer meg fogom bánni ezt a lépést, de eljött ez az időszak is. Most életemben először bánom, hogy nem másképp alakult az életem. Ha nem lettem volna szerelmes akkor talán soha nem jutottam volna eddig a pontig. Most az egyszer kérdőjelezem meg magamban, hogy végig fogom-e tudni csinálni. Most már elég kétségem van efelől.

2. díj

Nagyon szépen köszönöm Molly-nak. <3

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 embernek!

Magamról:

1. Régen voltam moziban
2. Most éppen egy könyvtárban ülök és gépezek
3. Örülök, hogy őszi szünet van
4. Nem szeretem a saját szülinapomat, de másét megtartani jó érzés
5. Szeretek sütni, de ritkán adódik rá alkalmam
6. Nincs barátom
7. Álltalában korán kelek
8. Jövőhét pénteken megyek bulizni ha minden igaz
9. Házibulit részesítem előnyben
10. Szeretem a horror filmeket. Régen nagyon sokat néztem, de mostanság arra sincs valami sok időm
11. Szeretem a boros kólát

Válaszok:

• Mi a véleményed a  kutyamenhelyekről? Szerintem a kutyáknak sokkal jobb helyük van egy gazdinál mint egy ilyen helyen. Nem mindig jó mert sokszor hallottam olyat, hogy bántják a kutyákat és szerintem egy nagyon kegyetlen ember képes kezet emelni egy vételen állatra.
•  Milyen állatokat szeretsz? Kutya, ló, tigris, oroszlán és a macskát
• Sokszor gondoltál már arra, hogy mi lenne, ha nem kezdtél volna el blogolni? Nem.
• Ki a kedvenc íród (blogger és könyvíró)? Igazság szerint több is van ami a blogger írókat jelenti. Az egyik aki miatt elkezdtem írni az kriszty96, aztán van még mondjuk szerecsendio. Igazság szerint ennek a két lánynak olvasom rendszeresen a blogját, de van még akik nagyon jók, csak most ah nem gond nem sorolnám fel az összeset. Kedvenc könyv íróm nem igazán van
• Van példaképed? Nincs
• A kedvenc könyvedből kinek a bőrébe bújnál bele legszívesebben? Ezen még nem gondolkoztam
• Mi az, ami először megfog egy blog olvasásakor? Hogyan írja le a szereplők érzelmeit mert olvastam már olyan blogot is ahol nem is volt érzelem nyílvánítás egyszerűen csak leírta mi történt és így nemigazán tudtam beleélni magamat.
• Ki a kedvenc karaktered a történetedből? Harry, bár ti még azt a részt nem olvashatjátok, az még egy kicsit odébb lesz. Igaz az elején egy kicsit furcsa történések lesznek, de ahogy az olvasó tovább olvassa rá fog jönni mi miért történt.
• Még most is szeretsz meséket nézni, vagy már kinőttél belőlük? Szeretek. valamelyik nap a hercegnő sé a koldust néztem. szerintem ebből én már soha nem fogok kinőni.
• Ha igen, akkor mik a kedvenc meséid? Ha nem, akkor mit szerettél kiskorodban nézni? Többnyire a hercegnős és a barbies meséket szoktam nézni
• Mi az, amit leginkább gyűlölsz az emberekben? Ha a szemedbe hazudnak. Ki nem állhatom

Akiknek küldöm:

1. szerecsendio
2. kriszty96
3. kriszty96@szerecsendio
4. Sípos Kíra Tálos Réka
5. Girl Bieber
6. Kíra
7. Jasmine
8. JesyG

1. díj

Ez a díj nagyon sokat jelent nekem mert még akkor kaptam mikor még a prológus sem volt fent, csak nem volt időm felrakni, de végre ez is eljött! :)

Köszönöm a díjatkriszty96@szerecsendio -nak. Nagyon hálás vagyok érte :)

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küld tovább 11 embernek!

11 dolog rólam:

1. Szeretek bulizni
2. Van testvérem
3. Nem szeretem a kétszínű embereket
4. Sok haverom van, de igaz barátom csak kevés
5. Sok minden van amit titkolok a szüleim elől
6. Van otthon állatom
7. Szeretem az irodalmat
8. Félek az éretségitől
9. Imádok írni
10. Kedvenc ételem a carbonara
11. Csokifüggő vagyok :)

Válaszaim:

• Hogy megy eddig az iskola? Vannak már jegyeid? Egész jól, de azért van egy-kettőből rossz jegyem is
• Szoktál segíteni a szüleidnek a házimunkában? Igen
• Mennyire tartod magad bulizósnak? Szeretek bulizni, de nem mindig van rá lehetőségem
• Szerinted mennyire kell fontos szerepet betöltenie egy ember életében a sportnak? Szerintem fontos, hogy az ember jó kondiban legyen
• Mi az, ami ki tud kapcsolni, egy hosszú, iskolai nap után? Az írás és a zene hallgatás
• Mikor fekete árnyalatú számodra az élet? Mikor minden balul sikerül és nincsen siker élményem
• Ki az, akitől a legtöbbet tanultál az életed során? Anyai nagymamámtól
• Vannak félelmeid vagy esetleg aggályaid, amiket le szeretnél győzni? Ezen még nem gondolkoztam
• Milyen dolgot követtél el eddig csak úgy, puszta spontaneitásból? Most hirtelen nem jut eszembe egy sem.
• Melyik az a tulajdonság, amit a legjobban utálsz? Türelmetlen vagyok és ez gyakran hátrányommá válik
• Adtak már neked szerenádot? Ha nem szeretnél egyszer vagy túl giccsesnek találod? Még nem adtak, de szerintem aranyos ha egy fiú a szívéből ad szerenádot a lánynak. Annál szebb ajándék szerintem nincsen, így tudja bebizonyítani, hogy mennyire szereti a lányt.

11 kérdés?

1. Mi a kedvenc sportod?
2. Mennyi időt töltesz naponta a gép előtt?
3. Szeretsz táncolni?
4. Ki a kedvenc színészed?
5. Szeretsz énekelni? Jó hangod van?
6. Nézed az idei x-faktort? Ki a kedvenced?
7. Mennyi blogot olvasol?
8. Mióta olvasol avgy írsz blogokat?
9. Mennyi idős vagy?
10. Milyen iskolába jársz?
11. Mi szeretnél lenni ah kijártad az iskolát?